Oldal 89 [89]
OCR
állandó táborban - így van ez az inkább hosszan tartó, mint heves háborúkban — meglehetősen szabad jövés-menés folyt, persze inkább a főemberek, mint a közkatonák részéről. (5) A király fiai is sokszor ütötték el unalmas óráikat baráti lakomákon, dorbézolással. (6) Egyszer éppen Sextus Targuiniusnál iszogattak — velük vacsorázott Egerius fia, Targuinius Collatinus is —, amikor véletlenül a feleségükre terelődött a szó. Ki-ki rendkívül dicsérte a maga feleségét, (7) és amikor a vita egyre hevesebbé vált, Collatinus kijelentette: nincs itt szükség szavakra, néhány óra alatt megtudhatják, mennyivel különb a többinél az ő Lucretiäja. „Nos hät, ha ifjü vér csörgedezik az ereinkben, szálljunk lóra, és lássuk a magunk szemével, milyenek is az asszonyaink. Kinek-kinek szolgáljon ékes bizonyítékul az a látvány, ami a váratlanul hazatérő férjet fogadja." (8) Volt már bennük bor bőven; mindnyájan így kiáltottak hát: , Gyerünk!" Lóra pattantak, és hazavágtattak Rómába. Már sötétedett, amikor megérkeztek. Aztán továbblovagoltak Collatiába, (9) ahol Lucretiät - nem ügy, mint a kiräly menyeit, akik fényűző lakomán, barátnők társaságában élték világukat — bent a házban, szolgálóleányai körében találták, amint lámpavilágnál virrasztva fonta velük a gyapjút." (10) A feleségek versenyében Lucretia aratta le a dicsőséget. Nyájasan fogadta érkező férjét és a Targuiniusokat; a győztes férj pedig barátságosan meghívta magához a királyi ifjakat. Ekkor Sextus Tarquiniusban fellobbant a bűnös vágy, hogy Lucretián erőszakot tegyen; mind a nő szépsége, mind szemmel látható erényessége felkorbácsolta szenvedélyeit. (11) Egyelőre azonban a fiatalok az éjszakai játék után mindannyian visszatértek a táborba. 58. (1) Néhány nappal később Sextus Tarquinius, Collatinus tudta nelkül, egyetlen kísérővel visszatért Collatiába. (2) Szívesen fogadták, hiszen mit sem tudtak szándékáról, vacsora után pedig a vendégszobába vezették. A szerelemtől lángoló vendég, miután megbizonyosodott róla, hogy semmi veszély, körös-körül mindenki alszik, kivont karddal belopakodott az alvó Lucretiához, és bal kezével az asszony mellkasára nehezedve így szólt: ,Egy szot se, Lucretia! Sextus Targuinius vagyok, fegyver van nálam; ha megnyikkansz, halott vagy!" (3) Az álmából felriasztott, rémült asszony nem látott maga körül segítséget, csak a fenyegető halált — ekkor Targuinius megvallotta szerelmét, kérlelte, a kérést fenyegetéssel vegyítette, minden módon próbált hatni az asszonyi lélekre. (4) Látva, hogy Lucretia makacs, és még a halálfélelem sem hajlítja meg, a megfé! A gyapjúfonás ősidők óta a római nő legfontosabb elfoglaltsága, amely szinte az erkölcsôsség és hagyomänytisztelet fokmérôjévé nôtte ki magât a kôztudatban — ezért igyekezett Augustus is újra meghonosítani saját családjának nőtagjai között. 88
