OCR
55. (1) Tarquinius, mihelyt hatalmába kerítette Gabiit, békét kötött az aequusok népével, és megújította a szövetséget az etruszkokkal. Ezután a Rómában folyó munkálatokra fordította figyelmét; közöttük is elsőnek a Iuppiter-templom felépitésére a Tarpeius-hegyen!, amelyet uralma és neve emlékmtiveként akart az utékorra hagyni, emlékeztetôül, hogy amire a két Tarquinius közül az apa fogadalmat tett, a fiú beváltotta. (2) Hogy a luppiternek és épülő templomának szánt terület szabad legyen minden egyéb vallási kötöttségtől, elrendelte, hogy fosszák meg szentségétől azt a néhány szentélyt és kegyhelyet, amelyeket még Tatius király ajánlott fel a Romulus ellen vívott csata válságos pillanataiban, de csak később szenteltek és avattak fel.’ (3) Az építkezés alapozási munkálatainak kezdetén, mint mondják, az istenek egy csodajellel bólintottak rá a birodalom jövőbeli nagyságára: a madarak ugyanis minden szentély szentségtől való megfosztására kedvező jelet adtak, egyedül Terminuséra nem.? (4) Ezt az előjelet és jóslatot úgy fogták fel, hogy Terminus nem mozdult el a helyéről, az istenek közül egyedül ő nem hagyta magát kicsalogatni a neki szentelt területről, és ez az állam megállapodott helyzetét, biztonságát jelenti. (5) A maradandóságot hirdető jóslat vétele után újabb csodajel következett, amely a birodalom nagyságát jövendölte meg. Azt mondják, a templom alapozása közben kiástak egy emberi fejet, amelynek arca épen maradt.! (6) Ez a jelenség egyértelműen arra utalt, hogy itt lesz a hatalom fellegvára és a világ feje — így nyilatkoztak a jósok, nemcsak a városbeliek, hanem azok is, akiket a jel értelmezése végett hívattak Etruriából. (7) A királyt mindez a kiadások növelésére ösztönözte; a pometiai zsákmányból, amelynek az építkezés teljes költségét fedeznie kellett volna, az alapozásra is alig futotta. (8) Már csak ezért is inkább elhiszem Fabius Pictornak, aki ráadásul megbízhatóbb szerző is, hogy a zsákmány mindössze 40 talentum volt, ! A Capitolium másik neve (vö. I. 11.). ? Ezekről a kultuszhelyekről — Terminusét leszámítva — nem tudunk többet. Az V. 54. 7-ben még Iuventas kultuszáról történik említés ugyanebben az összefüggésben. Az exaugurare kifejezés jelöli a szentségtől való megfosztást, arra utalva, hogy a helyet koräbban madärjöslattal (augurium) szenteltek fel. 3 Terminus az elmozdíthatatlan határkő istene. ! Ez a történet kapcsolatban állhat azzal a másik tudósítással, amely szerint Karthágó alapításakor először egy marha-, majd egy lófejet ástak ki a földből: az előbbi gazdagságot, az utóbbi háborús sikereket jövendölt az új államnak. Az, hogy Róma legfontosabb szentélyének alapításakor egy emberfejet találtak, amely mindkettőnél magasabb rendű, és így nagyobb jövőt jósol, egyúttal Róma felsőbbségét is jelzi nagy ellenfelével szemben, így az elbeszélésnek ez az eleme nyilván a pun háborúk idejére datálható. 85