Seite 85 [85]
OCR
54. (1) Ettől kezdve Sextust bevonták az állami tanácskozásokba. Ott minden egyéb kérdésben Gabii régi polgárainak véleményéhez csatlakozott, mondván: ezekben ők a tapasztaltabbak, viszont egyre a háborút sürgette, és ebben a kérdésben már csak azért is rendkívül tájékozottnak hirdette magát, mert ismeri mindkét nép fegyveres erejét, és tudja, mennyire gyűlölik a római polgárok a királyt, akinek kegyetlensége még tulajdon gyermekei számára is elviselhetetlen. (2) Ily módon Gabii előkelőit lassanként feltüzelte a háború folytatására, ő maga pedig a legharciasabb fiatalok élén zsákmányszerző portyákra indult, és úgy számította ki minden szavát és tettét, hogy egyre inkább a gabiibeliek bizalmába férkőzzön, míg végül őt választották meg a háború vezérének. (3) A köznép nem is sejtette, mi történik: Róma és Gabii között apró csatározások folytak, amelyek többnyire Gabii javára dőltek el, így hát Gabii apraja-nagyja szentül hitte, hogy Sextus Targuiniust az istenek küldték nekik hadvezérül. (4) A katonák körében pedig, mivelhogy társuk volt a veszélyben és a fáradságban, és bőkezűen osztotta nekik a zsákmányt, akkora szeretetnek örvendett, hogy az oreg Tarquinius sem volt nagyobb úr Rómában, mint a fia Gabiiban. (5) Amikor aztán úgy látta, elég befolyással rendelkezik ahhoz, hogy minden tervét végrehajtsa, egyik emberét elküldte apjához Rómába, hogy kérdezze meg, mi a teendője most, hogy az istenek kegyéből Gabiiban minden hatalom az ő kezében van. (6) A hírnök, bizonyára mert a király nem tartotta teljesen megbízhatónak, nem kapott semmiféle szóbeli választ. A király, mintha mérlegelné, hogy mit tegyen, kiment a palota kertjébe, nyomában fiának követével; ott fel s alá járkálva, úgy mondják, pálcájával lecsapdosta a legmagasabbra nőtt mákvirágok fejét. (7) A hírnök elunta a kérdezősködést és a várakozást a válaszra, így hite szerint dolgavégezetlenül tért haza Gabiiba, ahol beszámolt róla, mit mondott és mit látott, és hogy a király haragból, gyűlöletből vagy veleszületett gőgje miatt egyetlen szót ki nem ejtett a száján. (8) Sextus pedig, mihelyt megértette, hogy mit vár tőle apja, és mire céloz ezzel a néma rejtvénnyel, sorra eltette láb alól az állam előkelőségeit: némelyeket bevádolt a nép előtt, másoknak a népszerűtlenségét használta ki. Sokakat nyilvánosan végeztetett ki, akik ellen viszont nem tudott elég látványos vádakkal előállni, azokat titkon pusztította el. (9) Néhányan, ha akartak, elmenekülhettek, másokat ő küldött száműzetésbe, a távollévők vagy meggyilkoltak javait pedig egyaránt szétosztotta. (10) Folyt a bőkezű adományozás és zsákmányosztogatás, az egyéni gazdagodás édes érzése elaltatta az emberek éberségét a közösség gondjaival szemben, míg végül Gabii bölcs irányítás és segítség híján egy kardcsapás nélkül a római király kezére jutott. 84
