Oldal 69 [69]
OCR
, Mi vagyunk." , A maga ura-e Collatia lakossága?" „Igen.” „Atadjätok-e magatokat és Collatia népét, a várost, a szántóföldeket, a vizet, a határköveket, a szentélyeket, az eszközöket, minden isteni és emberi dolgot az én és a római nép hatalmába" »Atadjuk. ” , Én pedig elfogadom." (3) A szabin háború befejezése után Targuinius diadalmenetben tért vissza Rómába. Majd az őslatinok ellen indított háborút. (4) Velük sehol sem került sor döntő ütközetre, hanem Targuinius sorra hódoltatta az egyes városokat, míg végül az egész latinságot leigázta. Elfoglalta Corniculum, az ősi Ficulea, Cameria, Crustumerium, Ameriola, Medullia, Nomentum városokat — ezek vagy az őslatinok települései voltak, vagy a latinokhoz pártoltak. (5) Ezután békét kötöttek. A békében megindított munkákat ezután még nagyobb lelkesedéssel folytatta, mint amilyen lendülettel háborút viselt, hogy a nép otthon se tétlenkedjen többet, mint a háborúban. (6) Arra készült ugyanis, hogy a Város eddig meg nem erődített részét kőfallal veszi körül — e munka megindítását zavarta meg a szabin háború —; majd a Város legmélyebben fekvő pontjait a Forum körül és a többi völgyet a dombok között, mivel a síkságról nehezen folyt le a víz, a Diberisbe vezető csatornákkal lecsapolta; (7) végül pedig, lelkében mintegy megsejtve a hely jövendő nagyságát, a Capitoliumon területet foglalt le a szabin háborúban megígért Iuppiter-templom alapjai számára. 39. (1) Ebben az időben egy megnyilvánulásában és következményeiben egyaránt rendkívüli csoda történt a királyi palotában. Azt mondják, egy Servius Tullius nevű alvó kisfiúnak sok ember szeme láttára lángok fogták körül a fejét. (2) A különös esemény keltette hangos lármára felébredt a királyi pár. Az egyik szolga vízért szaladt, hogy megfékezze a lángokat, de a királyné visszatartotta. Lecsillapította a riadalmatt, és megtiltotta, hogy a fiúhoz hozzányúljanak, amíg magától fel nem ébred. Azután az álommal együtt a láng is tovatűnt. (3) Ekkor Tanaguil félrevonta férjét, és így szólt: , Látod-e ezt a fiút, akit mi ily szerény módon nevelünk? Nos, biztosra vehetjük, hogy egyszer majd ő lesz a mi fénysugarunk válságos helyzetünkben, fenyegetett királyságunk védelmezője. Neveljük tehát ezután a legnagyobb gonddal, mert hatalmas dicsőséget hoz még miránk és Rómára is." (4) Ettől kezdve a fiúval úgy bántak, mint tulajdon gyermekükkel, és hozzásegítették, hogy elsajátítsa mindazt a tudományt, ami magasabb célok elérésére ösztönözheti tehetségét. Az istenek akarata szépen beteljesedett, 68
