Seite 65 [65]
OCR
kapta és elvitte Lucumo sapkáját," hangos vijjogással keringett vele a kocsi fölött, majd mintha isteni megbízatást teljesítene, szépen visszatette a fejére, azután eltűnt a levegőégben. (9) Azt mondják, Tanaguil boldogan elfogadta ezt a jósjelet, mert — mint általában az etruszkok — járatos volt az égi jelek magyarázatában.? Férjét megölelve közölte vele, hogy nagy jövőt remélhet: épp ilyen madár jelent meg, erről az égtájról, ennek az istennek a küldötteként, jóslatát az emberi test legmagasabb pontja körül jelezte," és azért vette le az emberkéz áltab fejébe húzott ékességet, hogy égi rendelésből helyezze rá vissza. (10) Ilyen reményekkel és gondolatokkal eltelve érkeztek meg Rómába, ahol lakóhelyet szereztek maguknak, és a férfi ettől fogva Lucius Targuinius Priscusként mutatkozott be. (11) Mint újonnan jött és gazdag ember, felkeltette a rómaiak érdeklődését, ő pedig nyájas szóval, szívélyes meghívásokkal, jó szolgálatokkal kötelezte le, akit csak tudott, míg végül eljutott a híre a királyi palotáig. (12) Ezt az ismeretséget hamarosan bensőséges baráti viszonnyá mélyítette készséges és ügyes szolgálatai révén, úgyhogy magán- és közügyekben, háborúban és békében egyaránt kikérték tanácsát; végezetül a király végrendeletében gyermekei gyámjává tette meg a mindenben megbízhatónak megismert jóbarátot. 35. (1) Ancus 24 évig uralkodott. A háború és béke művészetében és dicsőségében bármelyik királyi elődjével felért. Már a fiai is csaknem felserdültek. Épp ezért sürgette Targuinius a királyválasztó népgyűlés mielőbbi összehívását. (2) Miután a gyűlést kitűzték, a megjelölt időpontban elküldte a királyfiakat vadászni. Úgy mondják, ő volt az első, aki nagyravágyó módon maga pályázott a királyi trónra, és előre megszerkesztett beszédet is mondott, hogy a köznép rokonszenvét megnyerje magának. Így érvelt: (3) Nem új dolog, amire törekszik, hiszen ő nem az első — amin bárki meltän häborodhatna fel vagy csodälkozhatna -, hanem ' Az itt emlitett sapka (pilleus) volt a pontifexek és flamenek hagyomanyos fejfedôje, sôt a köztársaságkorban a király szakrális feladatait átvevő áldozókirály (rex sacrorum) is ezt viselte. A rabszolgák felszabadításakor szintén ezt használták a szabad élet szimbólumaként. ? Az antik hagyomány az etruszkoktól eredeztette nemcsak a baruspexek tudomänyät, hanem mindenféle előjel magyarázását (Ezrusca disciplina). 3 A sas Iuppiternek, az istenek királyának szent madara volt, így megjelenése a királyi hatalommal volt kapcsolatba hozható. * Több római elbeszélésből ismerős motívum, hogy az emberi fejet érintő rendellenességek (szarvak, rászálló madár) királyságot jövendölnek a fej tulajdonosának — hiszen a királyi hatalom legfontosabb jelvényeinek egyike a rómaiak számára is a királyi fejdísz volt. > Stroth szovegjavitasa (humana manu a kédexekben szerepl6 Mumano helyett). 64
