Oldal 60 [60]
OCR
31. (1) A szabinok legyőzetése után, midőn Tullus király és az egész római állam hatalma és dicsősége teljében volt, egyszer csak jelentették a királynak és az atyáknak, hogy az Albai-hegyen kőeső hullott. (2) Mivel a hír eléggé hihetetlennek hangzott, a csoda megtekintésére embereket küldtek ki, akiknek szeme láttára olyan sűrűn hullott a kő az égből, akár a jégeső, ha a feltorlódó felhőkből a föld felé hajtja a szélvihar. (3) Hallani véltek egy hatalmas erejű hangot is a hegy tetején zöldellő ligetből, amely azt mondta, hogy az albaiak áldozzanak hazai szertartásaik szerint." Ezeket a szertartásokat ugyanis az albaiak hagyták feledésbe merülni, mintha az isteneiket is elhagyták volna hazájukkal együtt, és vagy átvették a római vallás gyakorlatát, vagy sorsuk miatt haragra gyúlva — nem ritkaság — elfordultak az istenektől. (4) A csodajel hatására a rómaiak is áldozati kilencedet rendeltek el, akár mert ezt tanácsolta az Albai-hegyről az égi hang — a hagyomány ezt is megemlíti —, akár a haruspexek? javaslatára cselekedtek így. A szokás mindenesetre fennmaradt, hogy valahányszor ilyen csodának érkezik híre, kilencedet ülnek. (5) Nem sokkal ezután járvány tört ki. Jóllehet emiatt az emberek kevésbé lelkesedtek a hadviselésért, a harcias király nem hagyott nekik nyugtot a fegyveres szolgálattal: úgy tartotta, hogy a katonáskodás egészségesebbé teszi az ifjakat, mint az otthoni élet; végül azonban maga is hosszan tartó betegségbe esett. (6) Ez nemcsak a testét, hanem szilaj lelkét is annyira megtörte, hogy ő, aki eddig semmit sem tartott méltatlanabbnak egy királyhoz, mint hogy a vallás felé forduljon, egyszerre mindenféle kisebb-nagyobb babonák hatása alá került, ami a nép lelkét is vallásos aggályokkal töltötte el. (7) Már mindenki a Numa királysága idején uralkodó állapotokat kívánta vissza, és a betegségtől való menekvés egyetlen lehetőségének azt tartotta, ha kieszközlik az istenektől a békét és kegyelmet. (8) Azt mondják, hogy Numa feljegyzéseit bújva maga a király bukkant rá bizonyos, Iuppiter Elicius tiszteletét szolgáló titkos áldozati szertartások leírására." Ezeket a szent szertartásokat elvonulva egymaga akarta elvégezni, de helytelenül kezdte meg vagy végezte el a szent cselekményt, így nemcsak hogy égi jelenésben nem volt része, hanem Iuppiter — haragjában, amiért ! Ez a Latin Ünnepek (feriae Latinae) eredetmondája, amelynek során a latin közösségek Iuppiternek áldoztak az Albai-hegyen. Az ünnep időtartama alatt Latiumban szünetelt a katonai tevékenység. ? A baruspexek etruszk eredetű jósok voltak, akik elsősorban áldozati állatok belsőségeiből jósoltak, de a legkülönfélébb csodajelek értelmezésével és kiengesztelésével is foglalkoztak. 3 Vö. I. 20. 7. 59
