Oldal 58 [58]
OCR
osztottad meg Fidenae és Róma között, úgy ma testedet kell odaadnod, hogy szétszakítsák." (10) Rögtön oda is rendelt két négyesfogatot, Mettiust közéjük feszíttette, majd egymással ellenkező irányba megugratták a lovakat. A két kocsi kettészakította a testet, magával vonszolva a hozzákötözött végtagokat. (11) Mindenki elfordította tekintetét a rettenetes látványtól. Ez volt az első és utolsó alkalom a rómaiaknál, hogy ezt az emberiesség törvényeit semmibe vevő büntetést alkalmazták, egyébként joggal dicsekedhetünk, hogy nincs olyan nép, amelynek a mieinknél enyhébb büntetései volnának. 29. (1) Időközben már lovasokat küldtek Albába, hogy a lakosságot Rómába költöztessék. Majd kivezényelték a légiókat a város lerombolására. (2) Amint ezek bevonultak a város kapuin, odabent nem fogadta őket riadalom, rettegés, mint városok elfoglalásakor szokás, amikor az ellenség betöri a kapukat, faltörő kossal ledönti a falakat, erőszakkal beveszi a fellegvárat, és a katonák dühödt lármája és rohangálása keresztül-kasul a városon tűzzel-vassal forgat fel mindent, (3) hanem komor hallgatás és néma fájdalom szorította össze a lakosok szívét. Félelmükben nem is voltak képesek átgondolni, mit hagyjanak hátra, mit vigyenek magukkal, egymástól kérdezősködve álldogáltak házuk küszöbén, vagy még egyszer végigjárták otthonukat, nyughatatlanul, tudván, hogy utoljára látják. (4) Amikor pedig már sürgette őket a távozást parancsoló lovasok kiáltozása, már hallatszott a város túlsó végéből a leomló házak robaja, odalátszott a távoli helyekről felszálló por, amely felhőként borított be mindent, ki-ki vaktában felkapta, ami a keze ügyébe esett, és már ment is, elhagyva családi tűzhelyét, házi isteneit, az otthont, ahol született és nevelkedett. (5) Ellepte az utakat a hurcolkodók végeláthatatlan menete, és egymás nyomorúságának láttán újra elfogta őket a sírás, keserves jajszavak hallatszottak az asszonyok szájából, főleg amikor elhaladtak fegyveresektől megszállt szent templomaik előtt — mintha csak fogságban hagynák hátra isteneiket. (6) Mihelyt az albaiak kivonultak a városból, a rómaiak a földdel tettek egyenlővé minden középületet és magánházat, és egyetlen óra 400 esztendő művét — ennyi ideig állt fönn Alba — romhalmazzá, pusztasággá változtatta. Az istenek templomait azonban a király parancsa értelmében megkímélték. 30. (1) Róma közben tovább növekedett Alba romjain. Lakóinak száma megkétszereződött, a Városhoz csatolták a Caelius dombot, és hogy minél többen telepedjenek ide, Tullus ezt a helyet választotta ki királyi palotája számára, és odaköltözött. (2) Az albai előkelőségeket — hogy az államot e téren is megerő57
