Oldal 56 [56]
OCR
— immár római colonia — lak6it bujtotta fel a fegyverfogásra az albaiak ätpärtolásának ígéretével; a tervbe Veiit is bevonták szövetségesnek. (4) Amikor Fidenae nyíltan elpártolt, Tullus seregestül elhívatta Mettiust Albából, és felvonult az ellenség ellen. Átkelt az Anio folyón, és a Torkolatnál! ütötte fel táborát. A veiibeli sereg már átkelt a Tiberisen a Torkolat és Fidenae között. (5) A csatarendben ők alkották a jobbszárnyat, a folyó mellett; a balszárnyon, a hegyekhez közelebb a fidenaebeliek álltak fel. Iullus saját katonáit a veiibeliekkel szemben sorakoztatta fel, az albaiakat pedig a fidenaebeli legiöval átellenben. Az albai vezérben bátorság sem volt több, mint hűség. Minthogy sem ott maradni, sem nyíltan átállni nem mert, szép lassan felhúzódott a hegyekbe. (6) Mihelyt úgy vélte, hogy már elég magasra feljutott, csatarendbe állította seregét, és kétségek közt vergődve, hogy időt nyerjen, felfejlesztette csapatait. Az volt a szándéka, hogy ahhoz a félhez csatlakozik, amelyiknek kedvez a szerencse. (7) A mellette álló rómaiak először ugyancsak elcsodálkoztak, amikor észrevették, hogy szövetségeseik távozásával fedezetlen maradt az oldaluk; aztán egy lovas a királyhoz vágtatott, és jelentette neki, hogy az albaiak épp elhagyják a csatamezőt. Tullus ebben az aggasztó helyzetben fogadalmat tett, hogy tizenkét Salius-papot választ, és egy-egy szentélyt emel Pallornak és Pavornak, a Félelemnek és Rettegésnek. (8) Rärivallt a lovasra — hangosan, hogy az ellenség is meghallja —, hogy térjen vissza a csatába: riadalomra semmi ok, az albai hadsereg az ő parancsára tesz kerülőt, hogy a fidenaebelieket fedezetlen oldalukról hátba támadja. Azt is meghagyta neki, hogy mondja meg a lovasoknak: emeljék magasra lándzsájukat. (9) Ezzel a római gyalogság zömének szeme elől elzárta az albai hadsereg távozásának látványát; akik mégis látták, hitelt adva a király szavainak, annál elszántabban küzdöttek. Most az ellenséget fogta el a félelem: hallották a fennhangon kiadott parancsot, és a legtöbb fidenaebeli — hisz városuk co/oniaként a rómaiakhoz tartozott? — tudott is latinul. (10) Ezért ijedtükben, hogy az albaiak a dombokról lezúdulva elvágják őket a várostól, megfutamodtak. Iullus nem tágított a nyomukból, és miután szétszórta a fidenaebeliek szárnyát, visszatérve még vadabbul támadott rá a veiibeliekre, akikre átragadt szövetségeseik rémülete. Támadását azok sem bírták ki, de rendezetlen futásukban meggátolta őket hátuk mögött a folyó. (11) Miután mégis erre vezetett a menekülés útja, némelyek csúfosan eldobálták fegyvereiket, és vakon belerohantak a vízbe, azokat pedig, akik a parton maradtak, ingadozva a menekülés és ellenállás között, ott kaszabolta le az ellenség. A rómaiak ennél véresebb ütközetet eddig még nem vívtak. ! Torkolat (Confluentes - ‘egybefolyö vizek’): az a hely, ahol az Anio a Tiberisbe torkollik. 2 Vö. I. 14-15. 55
