OCR
edényeimmel! együtt?” A király így felelt: , Ne származzon ebből hátrány sem râm, sem a Quirisek római népére: megteszlek." (6) A fetialis Marcus Valerius volt; pater patratusnak Spurius Fusiust tette meg, fejét és haját a szent növénnyel megérintve. A pater patratust arra választják ki, hogy kivegye az esküt, vagyis szentesítse a szerződést; ezt egy hosszú, kötött formájú szöveg elmondásával végzi, amelyet itt nem érdemes idézni. (7) Majd felolvasván a feltételeket, azt mondja: , Halld, Iuppiter; halld, Alba népének pazer patratusa; halld te is, Alba népe! Azokhoz a feltételekhez, amelyeket ezekről a táblákról vagy viasztáblákról elejétől végéig rosszhiszeműség nélkül felolvastam, és amelyeket itt ma világosan megértettetek, a római nép nem lesz hűtlen elsőnek. (8) Ha állami döntés folytán, rosszhiszeműségből elsőnek válna hűtlenné, azon a napon, Iuppiter, úgy sújtsd le a római népet, ahogy én sújtom le itt ma ezt a malacot; és annyival inkább sújtsd le, amennyivel hatalmasabb és erősebb vagy!" (9) Mihelyt ezt kimondta, egy kovaködarabbal? letaglözta a malacot. Az albaiak szintén elmondták a maguk szent szövegeit és a maguk esküjet, sajät diczatoruk és papjaik révén. 25. (1) A szerződés megkötése után a hármas ikrek a megállapodás értelmében fegyvert fogtak. Mindkét fél biztatta a maga harcosait, mondván: ősi isteneik, hazájuk, szüleik és minden, otthon vagy a seregben lévő polgártársuk most az ő fegyvereikre és jobbjukra szegezi tekintetét. Az egyébként is szilaj természetű ifjak a fülüket betöltő kiáltozástól még jobban fellelkesülve kivonultak a két csatasor közé. (2) A két hadsereg pedig helyet foglalt a maga tábora előtt, megszabadulva ugyan a veszedelemtől, de a szorongástól korántsem: hiszen a hatalom sorsa forgott kockán, amelyet néhány férfi hősiességére és szerencséjére bíztak. Így aztán feszült figyelemmel nézték ezt a számukra legkevésbé sem szórakoztató látványosságot. (3) Megadták a jelet, és a három-három ifjú, roppant hadseregek bátorságát hordva szívében, két ellenséges csatasorként csapott össze. Egyik sem törődött saját veszedelmével: lelküket csak hazájuk hatalmának vagy szolgaságának a gondolata töltötte be és az a tudat, hogy annak sorsát ők maguk alakítják. (4) Már az első összecsapásra, amint egymásnak csattantak a pajzsok és megvillantak a kardok, óriási rettenet futott végig a nézőközönségen; és amíg egyik felet sem kecsegtette több remény, mindenki némán, lélegzet-visszafojtva figyelt. (5) Majd amikor már folyt a közelharc, többé nemcsak a küzdők mozdulatai, a pajzsok ! A fű és a kovakődarab szállítására szolgáló edények. ? Bizonyos ősi áldozattípusoknál tilos a fémeszközök használata, ami talán a szertartás kőkori eredetére utal. Az itt említett kovakövet Iuppiter Feretrius templomában őrizték. 51