Oldal 44 [44]
OCR
mielőtt a nép szavazna, az atyák máris kinyilvánítják hozzájárulásukat, noha a szavazás kimenetele még bizonytalan. (10) Akkor az inzerrex egybehívta a népgyűlést; és így szólt: „Polgärok! Javunkra, üdvünkre &s boldoguläsunkra: välaszszatok királyt, így látják jónak az atyák. Ha pedig Romulushoz méltó utódra esik választásotok, ők jóváhagyják." (11) Ez annyira tetszett a köznépnek, hogy mindössze arról döntött és hatarozott — nehogy alulmaradjon nagylelktiségben —, hogy Róma jövendő királyának személyét a senazus jelölje ki. 18. (1) Az idő tájt széltében-hosszában közismert volt Numa Pompilius igazságossága és jámborsága. Szabin földön, Cures városában lakott, és — amennyire az ő korában egyáltalán lehetséges volt — rendkívüli jártasságra tett szert mind az isteni, mind az emberi jogban. (2) Tanítómesterének, mivel másról nem tudunk, tévesen a szamoszi Püthagoraszt tartják — holott közismert, hogy ő jó száz évvel később, Servius Tullius királysága idején, Itália legdélibb partvidékén, Metapontion, Hérakleia és Krotón környékén gyűjtötte maga köré a tudományáért lelkesedő ifjak seregét." (3) Ily messzi tájakról, még ha abban a korban élt volna is, hogyan érkezhetett volna el híre a szabinokhoz? És vajon milyen nyelv segítségével olthatta volna bele bárkibe is a tanulás vágyát"" Vagy miféle oltalommal juthatott volna át egyetlen ember annyi különböző vallású és erkölcsű nép között? (4) Én úgy vélem tehát, Numa inkább saját jellemének köszönhette erényekkel jól kiegyensúlyozott lelkületét, és nem idegen tanítások formálták őt, hanem a régi szabinoknak, a világ egykor legromlatlanabb népének zord és szigorú nevelési módszere. (5) Numa nevének hallatára a római senatorok — bar nyilvánvaló volt, hogy ha a szabinok közül választanak királyt, azok javára billen a hatalom mérlege — egy ilyen férfiú helyett nem merészeltek mást javasolni, sem önmagukat, sem a pártjukból valót, egy szó mint száz: senkit sem az atyák, sem a közpolgárok közül; így egyhangúlag elhatározták, hogy a királyi rangot Numa Pompiliusra ruházzák. (6) Miután elhívatták, ő — akárcsak Romulus, aki a Város alapításakor madárjóslattal vette át a királyi hatalmat — szintén meghagyta, hogy kérjék ki vele kapcsolatban az istenek tanácsát. Ekkor az augur, akinek tisztsége attól fogva megtiszteltetésül élethossziglan tartó, állami papi ! Püthagorasz Kr. e. 530 körül telepedett le Krotónban; valószínűleg 509-ben költözött át Metapontionba, és ott is halt meg. ? Livius alábecsüli a dél-itáliai görögség kulturális és nyelvi kisugárzását a többnyire oszk nyelvű közép- és dél-itáliai népességre. 43
