Oldal 36 [36]
OCR
a vidéken Tatiusnak nagy hírneve volt. (2) Caenina, Crustumerium és Antemnae lakói voltak azok, akiket ez a sérelem részben sújtott. Mivel úgy látták, hogy Tatius és a szabinok nem sietik el a dolgot, a három nép összefogott, és közösen készült a háborúra. (3) Ámde még Crustumerium és Antemnae lakói sem tudtak lépést tartani a caeninabeliek izzó haragjával; így aztán Caenina népe egymaga támadta meg Róma területét. (4) Hanem amint széltében-hosszában dúlták az országot, Romulus útjukat állta hadseregével, és egy jelentéktelen összecsapással ráébresztette őket, hogy erő nélkül a harag mit sem ér: szétverte, megfutamította és üldözőbe vette seregüket; királyukat a csatában megölte és megfosztotta fegyverzetétől;! az ellenség vezérének halála után pedig egyetlen támadással bevette a várost. (5) Majd visszavezetvén győztes seregét — mivel nemcsak haditettek végrehajtásában volt nagy, de az azokkal való hivalkodásban is — az ellenség megölt vezérének fegyverzetét egy külön e célra készült faalkotmányra függesztve maga vitte fel a Capitoliumra, és ott a pásztorok szent tölgyfája alá helyezte. Ezzel az ajándékkal egyidejűleg egy luppiter-templom helyét is kijelölte, és új melléknévvel is megtisztelte az istent, (6) mondván: ,luppiter Feretrius! Én, Romulus, a győztes király, e királyi fegyvereket neked hozom, és ezen a területen, amelyet az imént kijelöltem magamban, templomot ajánlok fel neked: egy helyet, ahová példámat követve utódaim elhozzák majd neked az ellenség megölt királyaitól és hadvezéreitől szedett fejedelmi fegyverzsákmányt." (7) Ez az eredete a templomnak, amelyet legelőször szenteltek fel Rómában. Az istenek aztán úgy határoztak, hogy ne maradjon üres ígéret a templom alapítójának szava, amellyel kijelentette, hogy utódai oda viszik majd hadizsákmányukat, de ne is váljon elcsépeltté ez a dicsőség attól, hogy oly sokan részesülnek benne. Azóta, annyi év, oly sok háború folyamán mindössze kétszer akadt még ilyen fejedelmi fegyverzsákmány? — ennyire ritkán jutott valakinek osztályrészül ez a dicsőség. 11. (1) Míg a rómaiak ezzel voltak elfoglalva, Antemnae hadserege, megragadván az alkalmat, hogy a vidék őrizetlenül maradt, betört a római határokon. A római légió azonban tüstént kivonult ellenük is, és a síkságon meglepte a szertekalan! Propertius (IV. 10. 7) szerint a caeninaiak királyának neve Acron volt. ? A rómaiak a Romulus ältal alapitott ün. spolia opimät csak az ellenség hadvezérének megölése és fegyvereinek elkobzása esetén ajánlhatták fel. A. Cornelius Cossus Veii királyát, Lars Tolumniust ölte meg és zsákmányolta el fegyverzetét Kr. e. 437-ben (IV. 19-20.); M. Claudius Marcellus consul pedig Kr. e. 222-ben a gall insuberek vezérét, Viridomarust ölte meg és szerzett tőle hasonló zsákmányt (XX. könyv). 35
