Oldal 31 [31]
OCR
emiatt Romulus haragra lobbant, és e szavak kíséretében: ,Így jár mostantól, aki átugorja falaimat!"— megölte." (3) Így Romulus egyedül szerezte meg a hatalmat, és a megalapított várost alapítójáról nevezték el. Először a Palatiumot, neveltetése helyét erődítette meg. A többi istennek albai, Herculesnek azonban görög szertartás szerint mutatott be áldozatot, úgy, ahogy Euandrosz meghonosította.? (4) A hagyomány szerint Héraklész, miután Gérüonészt megölte, errefelé hajtotta annak csodálatos szépségű marháit. A csordát maga előtt terelve átúszta a Tiberist, majd hogy a marhák a pihenéstől és a dús legelőtől felfrissüljenek, és mert a hosszú úton maga is elfáradt, leheveredett a folyó partján a fűben. (5) Miután itt az ételtől és bortól elnehezülve álomba merült, egy vad és nagy erejű ottani pásztor, név szerint Cacus elcsábult a marhák szépségétől, és el akarta hajtani a zsákmányt. Rájött azonban, hogy ha betereli a csordát a barlangjába, már a nyomok is oda fogják vezetni az állatai keresésére induló gazdát, ezért a legszebb marhákat háttal, farkuknál fogva vonszolta be a barlangba." (6) Héraklész, amikor pirkadatkor felébredt, és végigjártatta szemét a csordán, nyomban észrevette a hiányt; indult is egyenest a legközelebbi barlanghoz, hátha oda vezetnek a nyomok. De látva, hogy mindegyik kifelé tart, és nem vezetnek másfelé, elbizonytalanodott, és tanácstalanul nekiindult, hogy a veszedelmes vidékről elhajtsa a csordát. (7) Ekkor egyikmásik továbbterelt tehén, amint az már lenni szokott, bőgni kezdett, mert hiá! A városfalak alapját ünnepélyes vallási szertartások kíséretében rakták le, ezért ezek szentnek és sérthetetlennek számítottak (sacrosancta fundamenta). Ráadásul Remus cselekedete előjelnek (omen) számított: ha egyszer valaki átugorja a falakat, ezáltal azok ,átugorhatóvá" válnak, a város pedig védtelenné. Romulus tehát szintén omen-értékű cselekedettel válaszolt: át lehet ugrani a falakat, de aki megteszi, az halál fia. Tette azonban más értelemben is előjelnek számított, hiszen Róma történelmét végigkísérték a testvérháborúk (vö. Horatius: 16. epodus). — Későbbi, az Augustus számára oly fontos Romulust jobb színben feltüntetni akaró feldolgozások (pl. Ovidius: Római naptár IV. 835-848) egyébként nem Romulusnak, hanem egy emberének, Celernek (vo. I. 15. 8) tulajdonítják Remus meggyilkolását. ? Herculest (a görög Héraklészt) Itáliában is ősi idők óta tisztelték, és a latin Dius Fidius, valamint a szabin Semo Sancus istenekkel azonosították. A Héraklész nyugati utazásairól szóló mítoszok lehetővé tették, hogy különféle itáliai városok, népcsoportok is az ő alakjához kapcsolják őstörténetüket. — A görög szertartás szerinti áldozatbemutatás sajátságai közé tartozik, hogy a pap feje fedetlen, koszorút visel, illetve hogy nők nem vehetnek részt a kultuszban. : Héraklész tizenkét munkájának egyike volt a messzi Nyugaton élő háromtestű óriás, Gérüonész marháinak megszerzése. + À mítosz szerint ugyanezzel a furfanggal élt a kis Hermész, amikor ellopta Apollón marháit (Homérosz: Hermész-bimnusz 75—76). 30
