Seite 20 [20]
OCR
Előszó (1) Hogy hálás munkába fogok-e, ha a Város alapításától kezdve megírom a római nép történetét, nem tudom biztosan, (2) de ha tudnám, sem merném állítani, hiszen látom, hogy régi és sokszor feldolgozott téma ez, mivel az újabb és újabb történetírók mindig úgy hiszik, hogy vagy hitelesebb részletekkel szolgálhatnak a történtekről, vagy művészi írásmódjukkal fogják felülmúlni a műveletlen régieket. (3) De bárhogy lesz is, mindenképpen örömömre szolgál, hogy erőmhöz képest magam is segítettem megőrizni a nép tetteinek emlékét, amely első a földkerekség népei között, és ha a rengeteg író között az én hírnevem homályban maradna, akkor is vigasztalást lelnék a nevemet beárnyékolók dicsőségében" és nagyságában. (4) Ráadásul tárgyam? mérhetetlen munkát kíván, hiszen több mint 700 éves múltba nyúlik vissza, és szerény kezdetekből kiindulva oly hatalmassá nőtt, hogy már roskadozik saját nagysága alatt. Azt sem kétlem, hogy legtöbb olvasómnak a kezdet kezdete és a közvetlenül rákövetkező kor nem sok élvezetet fog nyújtani, hiszen alig várják, hogy elérjenek a mostani időkhöz, amikor a már régóta oly hatalmas nép ereje önmagát emészti el. (5) En azonban arra is törekszem munkám egyik jutalma gyanánt, hogy legalább addig, amíg lelkem teljes odaadásával felidézni igyekszem ama régi kort, elfordíthassam tekintetemet a bajoktól, amelyeket korunk már annyi éve szemlél, és szabad lehessek minden gondtól, amely az író lelkét, ha nem téríti is el az igazságtól, de legalábbis nyugtalaníthatja. (6) Mindazokat az inkább költői elbeszélésekkel megszépített, mint kikezdhetetlen történeti bizonyítékokkal alátámasztott eseményeket, amelyeket a hagyomány a Város fennállása vagy alapítása előtti időkről elmond, nem szándékozom sem igazolni, sem megcáfolni. (7) Megilleti a régiséget az az előjog, hogy az emberit és istenit összevegyítve méltóságteljesebbé teheti a városok eredetét. És ha valamelyik népnek joga van megszentelni és isteni alapítókra visszavezetni saját származását, hát a római nép háborús dicsősége oly nagy, hogy ha magát Mars istent tartja a maga és alapítója apjának, az emberiségnek azt is éppolyan belenyugvással kell tűrnie, mint a római nép uralmát. (8) De bárhogyan nézzük és ítéljük is meg az ilyen vagy hasonló dolgokat, én mindezt nem tartom különösebben fontosnak. (9) Minden egyes olvasóm ! Livius itt nemcsak elődei irodalmi kiválóságára gondolhat, hanem származásukra és pályafutásukra is, hiszen szinte minden történetíró-elődje (Polübiosz, Fabius Pictor, Valerius Antias, O. Claudius Ouadrigarius, C. Licinius Macer stb.) kitüntette magát politikai téren is — amit ő nem mondhatott el magáról. ? Róma története, illetve maga Róma. 19
