OCR
hogy történeti művébe a múltnak a történelmen kívüli részét is felveszi, a ,régiség előjogával" magyarázza, illetve agondolatmenet végén kifelé fordul, és az idegenekkel (görögök) szemben védi meg a római mondákat: „Es ha valamelyik népnek joga van megszentelni és isteni alapítókra visszavezetni saját származását, hát a római nép háborús dicsősége oly nagy, hogy ha magát Mars istent tartja a maga és alapítója apjának, az emberiségnek azt is éppolyan belenyugvással kell tűrnie, mint a római nép uralmát." Mi a létjogosultsága a nyilvánvalóan hamis történeteknek, illetve mi lehet a szerepük a múltfelfogásunkban? A Livius által felvetett kérdés rendkívül fontos és meglepően modern. Az a még csak homályosan érzékelt probléma húzódhat meg mögötte, hogy sokkal fontosabb a múltnak a léte, mint a valóságos volta, hiszen ebből a múltból, legyen az bármily hihetetlen, meríti identitását a közösség. Talán evvel is magyarázható Livius egyik, a történelemtudománytól teljesen idegen, fentebb már tárgyalt írói attitűdje is, hogy a későbbi, már , történeti" korok leírásánál sem tesz kísérletet a forráskritikára, illetve az igazság kiderítésére vagy legalább mérlegelésére. A hagyomány fenntartása és megfelelő formába öntése fontosabb Livius számára, mint a kikutatható igazság. A történet fontosabb, mint a történelem. A praefatio elején Livius két célról beszél, amely az újabb történetírókat mindig mozgatja, hogy , hitelesebb részletekkel szolgálhatnak a történtekről, vagy művészi írásmódjukkal fogják felülmúlni a műveletlen régieket." Livius elsősorban író, őt a két cél közül inkább az ars scribendi érdekli. Hegyi W. Gyorgy 14