Oldal 13 [13]
OCR
azonban, amelyeket leírtak és megőriztek az előkelő családok, még inkább ki voltak téve a hamisításnak. Livius maga is rendkívül szigorúan fogalmaz e szokás és a történeti hagyomány kapcsolatáról: , Véleményem szerint a hagyományt az elhunytak fölött tartott magasztaló beszédek és az ősök szobrainak valótlan feliratai torzították el." (VIII. 40. 4) A múlt számontartásának fontos formája a fentieken kívül még két irodalmi műfaj is, az eposz és a dráma, amelyek korábban is alakultak ki egy-két évtizeddel a történetírásnál, és legalább annyira formálhatták a 2-1. század folyamán a römaiak törtenelemfelfogäsät, mint a törteneti müvek. Toväbbä Liviusra nemcsak közvetve, az annalistäk anyagäba beszürödve hatottak, hanem közvetlen mintát jelentettek egy-egy jelenet megformálásánál. Livius törtenelemfelfogäsa. A PRAEFATIO , Minden egyes olvasóm inkább arra figyeljen nagyon jól, hogy milyen volt az élet, milyenek az erkölcsök, és hogy háborúban és békében milyen emberek milyen módszerekkel teremtették meg és tették naggyá hatalmunkat; majd kövesse figyelemmel, hogy a fegyelem lassú meglazulásával hogyan kezdtek először mintegy eltunyulni az erkölcsök, aztán mind jobban és jobban csúszni, sőt zuhanni lefelé a lejtőn, amíg el nem jutottunk napjainkig, amikor sem hibáinkat, sem azok orvoslását nem vagyunk képesek elviselni." (Előszó 9) Livius mtivének praefatigjaban így , foglalja össze" a római történelmet, a Város felemelkedését és nagyságát elsősorban az ,erkölcsökkel", a moresszel, hanyatlását pedig azok hiányával magyarázva. A mos (mores, mos maiorum) — a virtus, az auctoritas, a pietas etc. mellett — a rómaiak egyik fontos értékfogalma volt, amely nemcsak Liviusnál, hanem számos más szerzőnél is felbukkan a római történelem magyarázataként. A legismertebb, szállóigévé lett megfogalmazása ennek a gondolatnak Cicerótól származik: ,O idők, ó erkölcsök!" (,O tempora! O mores!” — Catilina ellen 1. 2). Itt is— ahogy Liviusnál vagy Sallustiusnál, a kor másik nagy történetírójánál — a régi idők állnak szemben a mával, a mos működése a mos megromlásával. Ahogy például a piezas jelentését sem lehet egyetlen szóval (kegyesség) visszaadni, úgy a mos gazdag tartalma sem érzékeltethető a mi , erkölcs" fogalmunkkal, ugyanakkor a fordítók keze meg van kötve, hiszen nincs mód a szövegbe hosszas magyarázatot illeszteni. Annál nagyobb hiba lenne azonban ez és a hasonló szöveghelyek alapján Liviust (vagy Sallustiust, Cicerót etc.) „moralizälö törtenelemfelfogässal”, vagyis azzal vádolni, hogy nem látta a római történelemnek és azon belül a köztársaság válságának többi mozgatórugóját. A mores (szokások), amikor a res publica működésével vagy történelmének magyarázatával kapcsolódik össze, mindazoknak a szabályoknak az összességét 12
