Seite 9 [9]
OCR
haza is tért. Az anekdota hitelességét nem tudjuk ellenőrizni, de jól jellemzi azt a nagy tekintélyt, amelyet Livius és történeti könyvei élveztek, lehet, hogy már a szerző életében, de halála után mindenképp: elismerően szól róla a császárkor számos írója és tudósa. Hieronymus szerint, aki születési évét is följegyezte, a halál szülővárosában, Pataviumban érte. Haláláig 142 könyvvel (tekerccsel) készült el, de ennek csak egynegyede, 35 könyv maradt ránk (I-X. és XXI-XLV. könyvek). Ezek lefedik a kezdetektől a Kr. e. 293-ig tartó, illetve a második pun háború kezdete és Kr. e. 167 (a harmadik makedón háború vége) közötti éveket. Az elveszett könyvek sem tűntek el nyomtalanul, ugyanis megőrződtek a könyvek rövid tartalmi kivonatai, illetve összefoglalói (periochék, epitomék). A folyamatosan megjelenő könyvek 5-ös, 10-es vagy 15-ös egységekbe szerveződtek. A mű elismertsége és monumentális mérete együtt azt eredményezte, hogy nagyon korán, már a Kr. u. 1. században kivonatolni kezdték, és az emberek az utcai könyvárusoknál már nem az egész, ,könyvtárukba be se férő" munkát, csak annak rövidített változatát keresték. Ahogy a fentiekből is kitűnik, nagyon keveset tudunk Livius életéről, annak legfontosabb momentumát azonban mégis ismerjük: fáradhatatlanul írt, a száznegyvenkét könyv és annak a sok száz évnek a története, amelyen végighaladt, kitöltötte az életét. A könyvben Róma története mellett a végeláthatatlan anyaggal birkózó szerző , regénye" is felsejlik. A szerzőé, aki a munkába és egyben a múltba való visszahúzódásban, az írói hivatásban találja meg a saját útját. Előszava bevezető mondatainak szerénységén is átüt az ebből fakadó büszkeség — az alkotó ember büszkesége: , Hogy hálás munkába fogok-e, ha a Város alapításától kezdve megírom a római nép történetét, nem tudom biztosan... De bárhogy lesz is, mindenképpen örömömre szolgál, hogy erőmhöz képest magam is segítettem megőrizni a nép tetteinek emlékét, amely első a földkerekség népei között, és ha a rengeteg író között az én hírnevem homályban maradna, akkor is vigasztalást lelnék a nevemet beárnyékolók dicsőségében és nagyságában." (Előszó 1-3) Livius elődei és forrásai. A római múlt A római történetírás a Kr. e. 3. század végén született. Livius az úgynevezett annalisták kétszáz éves hagyományát folytatta, illetve zárta le. Az annalesek — ahogy Livius műve is — a kezdetektől a szerző jelenéig mondták el Róma történetét, és évről évre haladtak, alkalmazkodva a római köztársaság politikáját meghatározó ritmushoz, a magistratusok egyeves hatalmi ciklusähoz. Az elsö római történetíró O. Fabius Pictor volt, a régi és nevezetes Fabius gens (nemzetség) leszármazottja, a Rómát irányító hatalmi elit tagja. Művének fennmaradt töredékeiből úgy tűnik, nála már megvannak Róma elő- és korai történelmének
