Oldal 568 [568]
OCR
amikor a r6mai praetor felszólítja őket a szerződés megkötésére, kérhessék a praetortél a szent füveket." Ezt a füvet a fellegvárban szokták szedni a fezialisok számára. (10) Miután a Rómából ily módon elbocsátott karthágói követek megérkeztek Afrikába Scipióhoz, (11) a korábban említett feltételek alapján megkötötték a békét. A karthágóiak átadták hadihajóikat, elefántjaikat, a katonaszökevényeket, a szökött rabszolgákat és 4000 hadifoglyot, köztük Ouintus Terentius Culleo senatort. (12) Scipio megparancsolta, hogy a hajókat vigyék ki a nyílt tengerre és gyújtsák fel. Egyes források szerint összesen 500 különféle evezős hajónak lett ez a sorsa, és amikor a karthágóiak egyszer csak megpillantották égő hajóikat, olyan gyász lett úrrá rajtuk, mintha maga Karthágó állt volna lángokban. (13) A katonaszökevények súlyosabb elbírálás alá estek, mint a szökött rabszolgák: a latinokat lefejezték, a rómaiakat keresztre feszítették. 44. (1) A karthágóiakkal utoljára 40 évvel azelőtt, Ouintus Lutatius és Aulus Manlius consulok idejében [241] kötöttek békét a rómaiak. (2) A háború 23 évvel ezután tört ki, Publius Cornelius Scipio és Tiberius Sempronius Longus corisulsága alatt, és a 17. évben fejeződött be, Gnaeus Cornelius Lentulus és Publius Aelius Paetus consuli évében. (3) Állítólag Scipio később gyakran mondogatta, hogy először Tiberius Claudius, majd Gnaeus Cornelius dicsőségvágya akadályozta meg, hogy a háborút Karthágó lerombolásával fejezze be.? (4) Karthágóban, miután az állam erőforrásait kimerítette a hosszú háború, úgy tűnt, nehéz lesz összeadni a hadisarc első részletét. Miközben emiatt gyász és siránkozás töltötte be a curiát, állítólag egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy Hannibal kacag. (5) Hasdrubal, a Kecskegida erre szemrehányást tett neki, hogy hogy képes nevetni az általános sírás közepette, holott ő maga okozta e könnyeket. Hannibal így válaszolt: (6) ,Ha az ember szeme a lélek mélyére is éppúgy beláthatna, ahogy le tudja olvasni mások arckifejezését, akkor könnyen rájönnétek, hogy a nevetés, amiért szemrehányást tesztek nekem, nem vidám, hanem a csapásokba már-már beleőrült lélekből fakad. De még így sem annyira időszerűtlen, mint a ti érthetetlen és ide nem illő könnyeitek. (7) Sírtatok volna inkább akkor, amikor elvették a ! A békekötés szertartásáról vö. I. 24. 4-9. A király szerepében a köztársaságkorban a Praetor jelenik meg: ezzel az archaikus vezetői címmel illették a szertartás szerint, rangjára való tekintet nélkül, a római állam jelenlévő főtisztségviselőjét. ? Vö. XXX. 36. és 39—40. 567
