Oldal 566 [566]
OCR
segédcsapatokkal és pénzzel támogatta az ellenséget. (9) Publius Scipio jól és helyesen tette és teszi, hogy azokat, akik fegyverrel támadtak a római nép ellen, és fogságba estek, ellenségnek tekinti és hadifogságban tartja. (10) Marcus Aurelius szintén az állam érdekében cselekszik, és a senazus hálás neki, amiért a római nép szövetségeseit fegyverrel oltalmazza, ha már a szerződés érvénye nem védi meg őket. (11) Miután ezzel a kemény válasszal elbocsátották a makedónokat, behívták a karthágói követeket. Amikor meglátták, hogy élemedett korú, méltóságteljes emberek — hisz államuk első emberei voltak —, mindenki meg volt győződve arról, hogy most komolyan veszik a tárgyalást. (12) A követek közül kiemelkedett tekintélyével Hasdrubal, akinek honfitársai a , Kecskegida" melléknevet adták; ő mindig békét akart, és szemben állt a Barka-párttal. (13) Annál súlyosabban estek latba szavai, amikor kijelentette, hogy a háborúért nem az állam, hanem néhány ember mohósága felelős. (14) Az ő beszéde is változatos volt: hol tisztázni igyekezett magukat a vádak alól, hol beismert egyet-mást, nehogy a nyilvánvaló tények szemérmetlen letagadásával még jobban megnehezítse a megbocsátást; hol egyenesen figyelmeztette az atyákat és összeírtakat, hogy visszafogottan és mértékletesen használják ki kedvező helyzetüket. (15) Hiszen ha a karthágóiak őrá és Hannóra hallgattak volna! — mondta -, és hajlandóak lettek volna kihasználni az alkalmat, akkor ők szabhatták volna a békefeltételeket, amelyekért most folyamodnak. Ritka eset, hogy az emberek jó szerencséjük mellé megkapják a józan megfontolást is. (16) A római népet az teszi legyőzhetetlenné, hogy szerencsés helyzetében sem feledkezik meg a bölcsességről és megfontoltságról. Herculesre, épp az lenne furcsa, ha másképpen viselkedne. (17) Akiknek ugyanis újdonságszámba megy a jó szerencse, azoknak szokott örömükben elmenni a józan eszük, mivel még nem szoktak hozzá. A római nép számára viszont a győzelem öröme már megszokott, szinte az unalomig ismert érzés, és szinte több gyarapodást szerzett birodalmának azzal, hogy megkímélte a legyőzötteket, mint azzal, hogy győzelmeket aratott. (18) A többiek inkább szánalmat akartak kelteni beszédükkel. Felidézték, milyen hatalmas volt a karthágói állam, és most milyen mélyre zuhant: nekik, akik nemrég szinte az egész földkerekséget fegyveres uralmuk alatt tartották, semmijük sem maradt Karthágó falain kívül. (19) Ezek mögé szorultak be, sem a szárazföldön, sem a tengeren nem látnak már semmit, ami az övék lenne, és még városukat és házi isteneiket is csak akkor tarthatják meg, ha a rómaiak nem akarják haragjukat kitölteni utolsó megmaradt birtokukon is. ! Vö. XXIII. 13. 565
