Oldal 540 [540]
OCR
Ezen a napon mintegy 5000 ellenséges katona esett el, és 22 hadijelvény lett a rómaiak zsákmánya. (14) De a rómaiak sem véráldozat nélkül vívták ki győzelmüket: 2300 ember veszett oda a praetor seregéből, elsősorban a XII. légióból, köztük két katonai zribunus, Marcus Cosconius és Marcus Maevius. (15) Elesett az ütközet végén beavatkozó XIII. légió katonai zridunusa, Gaius Helvius is, miközben helyrebillentették a csata mérlegét, 22 előkelő lovagot és több cenzuriót pedig az elefántok tiportak agyon. A küzdelem még jobban elhúzódott volna, ha vezére megsebesülése után az ellenség fel nem adja. 19. (1) Magon a következő éj csendjében felkerekedett, és olyan hosszú menetekben, amennyire sebe engedte, eljutott a tengerpartra a ligur ingaunusokhoz. (2) Itt járultak elé a karthágói küldöttek, akik néhány napja kötöttek ki a Gall-öbölben, és közölték vele a parancsot, hogy a lehető leggyorsabban keljen át Afrikába. (3) Ezt fogja tenni bátyja, Hannibal is — mondták -—, akihez szintén követek mentek ugyanezzel az utasítással. A karthágóiak nincsenek abban a helyzetben, hogy fenntartsák a fegyveres megszállást Galliában és Itáliában. (4) Magont nemcsak az államtanács parancsa és hazája veszélyes helyzete siettette, de attól is félt, hogy ha késlekedik, utoléri a győztes ellenség, a ligurok pedig látva, hogy a punok itthagyják Itáliát, azokhoz pártolnak majd, akiknek hamarosan úgyis a hatalma alá kerülnek. (5) Egyszersmind remélte, hogy a hajózás kevésbé viseli meg, mint a szárazföldi utazás, és így a sebét is könnyebb lesz kezelni. Behajózta hát csapatait, és útnak indult, de alig hajóztak el Szardínia mellett, belehalt sebesülésébe. Aztán a Szardínia körül cirkáló római hajóhad szétszórta a pun hajókat a nyílt tengeren, és jó néhányat elfogott közülük. (6) Ez történt szárazon és vízen Itáliának az Alpokkal határos területén. Gaius Servilius consul semmi emlékezetes cselekedetet nem hajtott végre működési területén, Etruriában és Galliában — ide is behatolt ugyanis -, (7) viszont 16 év után visszahozta a szolgaságból apját, Gaius Serviliust és vele Gaius Lutatius Catulust, akiket a boiusok ejtettek fogságba Tannetum falu mellett." (8) Egyik oldalán apjával, a másikon Catulusszal tért vissza Rómába, inkább személyes, mint hivatalos dicsőséggel tüntetve ki magát. (9) Javaslatot terjesztettek a nép elé, hogy Gaius Serviliusnak ne származzon kára abból, hogy a Mivel Hispániában előkerült egy, a XIII. légióhoz tartozó parittyalövedék kb. 205-ből, valószínűleg legalábbis ezt a részletet az Indibilis elleni csata leírásából kölcsönözte szerzőnk vagy forrása a Magon elleni ütközet leírásához. ! Meg 218-ban (XXI. 25. 3-7). 539
