Seite 534 [534]
OCR
az átkos fúria most az ő legádázabb ellenségének hajlékába és házi isteneihez költözött át. (14) Massinissa sem nem bölcsebb, sem nem állhatatosabb Syphaxnál, sőt fiatalsága miatt még óvatlanabb is; mindenesetre az ő részéről még nagyobb ostobaság és féktelenség volt, hogy elvette ezt a nőt feleségül. 14. (1) Szavai, amelyeket nemcsak az ellenség iránti gyűlölet sugallt, hanem a féltékenység is — hiszen a szeretett nőt vetélytársa oldalán látta —, nem csekély aggodalmat ébresztettek Scipióban. (2) Vádjait még hihetőbbé tette, hogy Massinissa szinte a háború kellős közepén csapott lakodalmat, anélkül hogy Laeliust megkérdezte vagy akár megvárta volna, olyan lázas sietséggel, hogy még aznap, amikor megpillantotta a fogságába esett ellenséget, maga mellé vette törvényes hitveséül, és ellensége házi istenei előtt végezte el az esküvői szertartást. (3) Scipio ezt annál veszedelmesebbnek vélte, mivel őt magát Hispániában ifjú létére soha női fogoly szépsége meg nem hódította." Ezen töprengett magában, amikor megérkezett Laelius és Massinissa. Miután mindkettőjüket egyformán barátságos arccal üdvözölte, és nagyszerű dicséretekkel halmozta el a teljes számban összegyűlt haditanács előtt, (4) félrevonta Massinissát, és így szólt hozzá: , Ugy vélem, Massinissa, bizonyára észrevettél bennem néhány jó tulajdonságot, ezért jöttél el hozzám először Hispániában, hogy barátságot köss velem, később pedig itt, Afrikában ezért ajánlottad oltalmamba magadat és céljaidat. (5) Márpedig jó tulajdonságaim közül, amelyekért érdemesnek láttad barátságomat keresni, egyikre sem vagyok olyan büszke, mint a szenvedélyekkel szemben tanúsított önuralmamra és mértékletességemre. Jó lett volna, Massinissa, ha egyéb kiváló erényeid mellé még ezt is eltanulod tőlem. Hidd el nekem, a mi életkorunkban még a felfegyverzett ellenség sem jelent akkora veszélyt, mint a körülöttünk burjánzó gyönyörök. (7) Aki ezeket önuralmával megzabolázza és megfékezi, az sokkal nagyobb dicsőséget és diadalt arat, mint mi Syphax legyőzésével. (8) Minden határozott és bátor cselekedetedet, amelyet távollétemben hajtottál végre, szívesen idéztem fel és emlékszem rá; a többin pedig jobban szeretném, ha egyedül gondolkodnál el, ahelyett hogy szavaim nyomán szégyenkeznél miattuk. (9) Syphaxot a római nép jósjeleivel győztük le és ejtettük fogságba. Így tehát ő maga, felesége, királysága, földje, városai, az ott lakó emberek, egyszóval minden, ami Syphaxé volt, a római nép zsákmánya. (10) A királyt és feleségét még akkor is Rómába kellene küldenünk, ha az asszony nem volna karthágói polgár, és apját nem láttuk volna az ellenséges sereg élén, és a senazust és a római népet illetné a feladat, hogy ítéletet ! Vö. XXVI. 50. 533
