Oldal 501 [501]
OCR
22. (1) Miközben útban voltak Szürakuszai felé, Scipio úgy intézte, hogy a vádak alól ne szavak, hanem tények tisztázzák. Oda vonta össze egész haderejét, hajóhadát is készültségbe helyezte, mintha még aznap meg kellene ütközniük a karthágóiakkal szárazon és vízen. (2) A küldötteket megérkezésük napján szívélyesen vendégül látta. Másnap megmutatta nekik szárazföldi és tengeri haderejét, nemcsak teljes készültségben, hanem az előbbit díszmenetben vonultatta fel, a hajóhad pedig szintén hadgyakorlatot mutatott be az öbölben. (3) Azután kôrbevezette a praetort és a küldôtteket, hogy megtekintsék a fegyver- és élelmiszerraktárakat és a háború egyéb előkészületeit. (4) A részletek és az összbenyomás akkora csodálatot ébresztettek bennük, hogy szilárd meggyőződésükké vált: vagy ez a vezér és sereg győzi le a karthágói népet, vagy senki. (5) Maguk is arra biztatták Scipiót, hogy keljen át Afrikába — az istenek fordítsák ezt jóra —, és minél hamarabb vigye teljesedésbe a római nép reménységét, amelyet aznap kezdett táplálni, amikor az összes cenzuria első helyen őt nyilvánította consulnak. (6) Olyan derűs hangulatban indultak haza, mintha máris a győzelemről kellene hírt adniuk Rómában, nem pedig a nagyszabású háborús előkészületekről. (7) Pleminiust és vadlott-tarsait Rómába érkezésük után azonnal börtönbe vetették. Amikor a íribunusok első alkalommal vezették őket a nép elé, nem találtak szánalomra, mert a lokroibeliek szerencsétlen sorsa eleve ellenük fordította a közhangulatot. (8) Aztán, amikor többször is elővezették őket, lassanként elévült a gyűlölet, enyhült a harag, és Pleminius számára már csak eltorzult külseje és a távollévő Scipio emléke is megnyerte a népet. (9) De meghalt a börtönben, még mielőtt a népgyűlés kimondta volna fölötte az ítéletet. (10) Erről a Pleminiusról Clodius Licinus! azt írja Római történelmének III. könyvében, hogy a fogadalmi játékok alkalmával, amelyeket Africanus rendezett Rómában második consu/siga idején [194], megvesztegetett néhány embert, hogy több helyen gyújtsák fel a Várost,? így keresve alkalmat a börtönből való kitörésre és a szökésre; majd amikor bűnös terve kiderült, a senazus határozata értelmében átszállították a Tullianumba.? (11) Scipio ügye csak a senazusban került szóba. Itt az összes kiküldött és a tribunusok is olyan dicsérő hangon nyilatkoztak hajóhadáról, seregéről és ma! Római történetíró, Livius kortársa (consul Kr. u. 4-ben). Kr. e. 100 körül élt egy másik Clodius nevű történetíró is, akinek cognomenje ismeretlen, így az azonosítás nem egészen bizonyos. ? Vö. XXXIV. 44. 6-8. 3 A Capitolium lábánál lévő Tullianum nevű börtönben tartották fogva a halálraítélteket kivégzésükig. 500
