OCR
döttel, Ouintus Metellusszal, aki erőszakkal visszahurcolta Rhégionba. (2) Mások szerint maga Scipio küldött egy /egazust és vele a 30 legelőkelőbb római lovagot, hogy verjék láncra Pleminiust a belviszály főkolomposaival együtt. (3) Ezeket mind - Scipio koräbbi vagy a praetor frissen kiadott parancsára — Rhégion polgárainak adták át, hogy tartsák őket őrizet alatt. (4) A praetor és a küldöttek Lokroiba utaztak, ahol megbízatásuk értelmében első gondjuk a vallási sérelmek kiengesztelése volt. Felkutatták az összes szent pénzt, ami Pleminius és a katonák birtokában volt, és azzal együtt, amit magukkal hoztak, visszatették a kincstárba, majd engesztelő áldozatot mutattak be. (5) Ezután a praetor gyűlésbe hívta a katonákat. Megparancsolta, hogy vonuljanak ki a városból, és a nyílt terepen jelölt ki nekik táborhelyet. Rendeletében szigorú büntetéssel fenyegetett meg minden katonát, aki bent marad a városban, vagy elvisz magával bármit, ami nem az övé. A lokroibelieket — így állt a rendeletben — felhatalmazza, hogy aki felismeri valamelyik vagyontárgyát, visszaveheti, és kártérítést kérhet azért, amit nem talál meg. (6) Mindenekelőtt a szabad személyeket kell azonnal visszaadni a lokroibelieknek; aki erre nem hajlandó, az nem csekély büntetésre számíthat. (7) Ezután a lokroibelieket hívta gyűlésbe. A római nép és senaéus visszaadja szabadságukat és saját törvényeiket — mondta nekik. — Ha valaki vádat akar emelni Pleminius vagy bárki más ellen, jöjjön vele Rhégionba. (8) Ha pedig államuk nevében Scipio ellen akarnak panaszt tenni a Lokroiban isten és ember ellen elkövetett gyalázatos cselekedetekért, amelyek az ő parancsára vagy jóváhagyásával történtek, küldjenek követeket Messzanába, ott majd ő és a bizottság kivizsgálja a dolgot. (9) A lokroibeliek köszönetet mondtak a praetornak, a kiküldötteknek, a senatusnak és a római népnek. Elmennek, hogy vádat emeljenek Pleminius ellen — mondták. — (10) Scipio azonban, noha nemigen rázták meg a Lokroi polgärait ért sérelmek, mégiscsak olyan ember, akit inkább akarnak barátjuknak, mint ellenségüknek. Meg vannak győződve, hogy a sok szörnyűség nem Publius Scipio parancsára és jóváhagyásával történt, (11) csak éppen vagy túl sokat adott Pleminius szavára, az övékre pedig semmit, vagy pedig neki is olyan az alaptermészete, hogy inkább csak megelőzni akarja a bűnt, de arra már nincs lelkiereje, hogy a vétkeket meg is torolja. A praetor és a bizottság egyaránt megkönnyebbült, hogy Scipio ellen nem kell vizsgálatot indítaniuk. (12) Pleminiust és mintegy 32 társát bűnösnek nyilvánították, és bilincsbe verve küldték Rómába. (13) Majd elutaztak Scipióhoz, hogy saját szemükkel győződjenek meg mindarról, amit a szóbeszéd a fővezér elpuhult életmódjáról és a katonai fegyelem meglazulásáról híresztelt, és tapasztalataikról beszámoljanak Rómában. 499