OCR
semmit; küldjenek követeket Rómába, és az lesz a sorsuk, amit a senatus szerint megérdemelnek. (4) De azt biztosra veszi — fűzte hozzá —, hogy bármilyen kárt okoztak is a római államnak, jobb lesz a sorsuk a haragos rómaiak, mint a barátságos karthágóiak uralma alatt. (5) A város védelmére hátrahagyta legazusát, Pleminiust és a várost elfoglaló különítményt, és a magával hozott csapatokkal együtt visszatért Messzanába. (6) A rómaiaktól való elpártolásuk után a lokroibeliekkel olyan gőgösen és könyörtelenül bántak a karthágóiak, hogy a mérsékeltebb túlkapásokat nemcsak türelemmel, hanem talán még örömmel is viselték volna. (7) Csakhogy Pleminius annyira felülmúlta elvetemültségben és kapzsiságban Hamilkart, a helyőrség parancsnokát, a római megszálló csapatok pedig a punokat, mintha nem is fegyverrel, inkább a bűnök terén mérkőztek volna egymással. (8) A vezér és katonái a városbeliekkel szemben semmit sem mulasztottak el, ami a kiszolgáltatottak előtt gyűlöletessé teheti az erősebb hatalmát. Hallatlan gyalázatosságokra vetemedtek velük magukkal, gyermekeikkel és asszonyaikkal szemben. (9) Kapzsiságukban még a szentélyek kirablásától sem riadtak vissza. Nemcsak más templomokat szentségtelenítettek meg, hanem még Perszephoné kincseit is," amelyekhez még soha nem mert hozzányúlni senki, (10) kivéve Pürrhoszt, aki állítólag elrabolta ezt a kincset, majd miután súlyosan megbűnhődött szentségtöréséért, visszaszolgáltatta zsákmányát." De míg hajdan a király vihar tépázta hajóiról semmit sem tudtak épségben kimenteni a szárazföldre az istennő elrabolt pénzén kívül, (11) most ez a pénz másféle csapással büntette mindazokat, akik beszennyezték magukat a szentély meggyalázásával: elvette józan eszüket, és veszett dühvel uszította őket egymásnak, szembefordítva vezért a vezérrel, katonát a katonával. 9. (1) A főparancsnokság Pleminius kezében volt. A csapatoknak az a része, amelyet ö vezetett oda Rhegionböl, neki volt alárendelve, a többi része a ¢ribunusoknak.* (2) Pleminius egyik katonája egy polgár házából elrabolt egy ezüstkelyhet, és miközben a tulajdonosok elől menekült, belefutott Sergius és Matienus ¢ribu! Lokroi fő védőistensége Perszephoné (római nevén Proserpina) volt, akinek itt állt szentélye és gazdag kincstára. Az istennő tisztelete a pun háborúk folyamán különösen megerősödött Rómában, 249-ben a Sibylla-könyvek tanácsa alapján fényes játékokat is rendeztek tiszteletére — annál kirívóbb istentelenségnek számított a lokroibeli szentély kifosztása. ? A részletekről lásd XXIX. 18. 3—6. 3 Vö. XXIX. 6. 9. 483