OCR
consulságod alatt győzzünk! (5) Nagyobb dolognak tartanád, ha te kényszerítetted volna távozni Hamilkart Drepanától vagy az Erüxről, mint azt, hogy te űzöd el Itáliából Hannibalt és a pun sereget? (6) Magad is, még ha többre értékeled is a remélt győzelemnél a már kivívott diadalt, inkább fogsz Itália, mint Hispánia felszabadításával és békéltetésével dicsekedni. (7) Ráadásul Hannibal még mindig van olyan veszedelmes, hogy aki őhelyette más ellenfelet választ, arról mindenki úgy gondolja majd, hogy félelemből tette, nem pedig a kihívást kevesellte. (8) Miért nem itt gyürkőzöl hát neki a küzdelemnek, miért folyamodsz mindenféle kerülő úthoz, azt remélve, hogy Hannibal majd követni fog téged Afrikába, ahelyett hogy egyenesen Hannibal tartózkodási helyét vennéd célba, ha már a pun háború befejezésének fényes pálmájára törekszel? A természet törvénye szerint is az az első, hogy a magadét megvédelmezd, csak utána támadhatod meg a másét. (9) Először legyen béke Itáliában, azután lehet háború Afrikában, és előbb tőlünk távozzon a félelem, aztán zúdítsuk rá másokra. (10) Ha mindkettő megtörténhet még a te főparancsnokságod alatt és jósjeleiddel, akkor győzd le itt Hannibalt, aztán foglald el ott Karthágót. De ha a két győzelem közül az egyiket az üj consuloknak kell átengedned, akkor is nemcsak fényesebb és dicsőségesebb lesz az első, de ez lesz a második előfeltétele is. (11) Jelenleg ugyanis — nem is szólva arról, hogy az államkincstár nem tud élelmezni két különálló sereget Afrikában és Itáliában, (12) és arról, hogy nincs már miből fenntartanunk a hajóhadakat és előteremtenünk a szükséges utánpótlást — ki nem látja át, hogy mekkora kockázatot vállalunk? Publius Licinius Itáliában, Publius Scipio Afrikában fog hadakozni. (13) És ha — fordítsa el az összes isten ezt a baljós előjelet, amelynek még kimondásától is borzad a lelkem, de ami egyszer megtörtént, az újra megtörténhet — Hannibal győz, és a Város ellen vonul? Akkor majd Afrikából hívunk haza téged, a consu/unkat, ahogy Ouintus Fulviust Capua alól?! (14) Ráadásul a hadiszerencse Afrikában is bárkinek kedvezhet. Szolgáljon számodra intő például saját családod, apád és nagybátyád sorsa, akiket 30 napon belül pusztítottak el seregükkel együtt, (15) méghozzá ott, ahol évek során át szárazon és vízen nagy hőstetteket hajtottak végre, ezzel dicső fénybe vonva a külföldi népek előtt a római nép és családotok nevét. (16) Rám esteledne, ha fel akarnám sorolni mindazokat a királyokat és hadvezéreket, akik meggondolatlanul hatoltak be az ellenség területére, és seregükkel együtt a legszörnyűbb vereséget szenvedték. (17) A máskülönben végtelenül agyafúrt athéniak, miközben hazájukban dúlt a háború, egy ugyanilyen tettre kész és ! Vö. XXVI. 8-11. 462