OCR
ki a próbát. (8) Másrészt azzal vádolnak majd meg, hogy irigységből akarom sárba tiporni a vitéz consul napról napra növekvő dicsőségét. (9) Ha ettől a gyanútól nem véd meg egész eddigi életem, jellemem, díicfazori és öt alkalommal viselt consuli méltóságom, és hogy békében és háborúban már annyi dicsőséget szereztem, hogy lassan már inkább unom, semhogy vágyódnék utána, akkor legalább életkorom eloszlathatja. Hogyan vetélkedhetnék én egy olyan emberrel, aki még a fiamnál is fiatalabb? (10) Dicéator koromban, amikor még erőm teljében voltam, pályafutásom derekán, sem a nép előtt, sem a senazusban nem hallott senki tiltakozni az ellen az addig elképzelhetetlen intézkedés ellen, hogy az ellenem mesterkedő lovassági főparancsnok az enyémmel egyenlő hatáskört kapjon.' (11) Tettekkel és nem szavakkal akartam elérni, hogy az, aki egyesek megítélése szerint hozzám mérhető volt, rövidesen saját maga ismerje el, hogy fölötte állok. (12) Mennyivel kevésbé fogok most, miután végigjártam a hivatali ranglétrát, vetélkedésbe kezdeni egy élete virágjában lévő ifjúval — (13) mi másért, mint hogy ha nem neki ítélik oda az afrikai hadszínteret, én kaparintsam meg, aki nemhogy a háborúba, de már az életbe is belefáradtam? Én az eddig szerzett dicsőség birtokában akarok élni és halni. (14) Én voltam az, aki nem engedte győzni Hannibalt, hogy aztán ti, akik most vagytok erőtök teljében, legyőzhessétek őt. 41. (1) Azt azonban meg kell bocsátanod nekem, Publius Cornelius, ha én, aki magammal kapcsolatban sohasem becsültem többre az emberek véleményét, mint az állam javát, a te dicsőségedet sem tartom fontosabbnak a közérdeknél. (2) Ha Itáliában nem folyna háború, vagy olyan ellenség állna földjén, akinek legyőzéséből semmi dicsőség nem származna, akkor az, aki Itáliában marasztalna téged, még ha az állam érdekében tenné is, méltán tűnhetne fel olyan színben, hogy a háborúval együtt a dicsőségszerzés lehetőségétől is meg akart téged fosztani. (3) Minthogy azonban már 14. éve egy Hannibal tartózkodik Itália földjén teljes seregével, kevesellnéd azt a dicsőséget, Publius Cornelius, hogy consuli évedben te űzted el Itáliából azt az ellenséget, aki annyi gyászt és vereséget hozott ránk, és hogy amint az előző pun háború befejezése Gaius Lutatius nevéhez fűződött, úgy a mostanié a te hírnevedet fogja öregbíteni? (4) Hacsak nem tesszük fel, hogy Hamilkar nagyobb hadvezér volt, mint Hannibal, az a háború jelentősebb volt ennél, vagy az akkor aratott győzelem fényesebb és dicsőségesebb annál, amely most következik — csak hozná úgy a sors, hogy a te ! Vö. XXII. 26-30. 461