OCR
ban felajánlott százököráldozatát. (9) Lelkük mélyén biztosra vették, hogy amint az előző pun háborút Gaius Lutatius fejezte be, úgy a jelenlegit Publius Scipio fogja befejezni, (10) és ahogy egész Hispániából kiűzte a punokat, úgy fogja őket Itáliából is kikergetni; mintha Itáliában máris véget ért volna a háború, már Afrikát szánták neki működési területéül. (11) Ezután megtartották a praetorvalaszté gyülést. À megvälasztott praetorok k6ziil Spurius Lucretius és Gnaeus Octavius éppen plebejus aedilis volt; Gnaeus Servilius Caepio és Lucius Aemilius Papus pedig még nem viselt tisztséget. (12) Miután a pun háború 14. évében Publius Cornelius Scipio és Publius Licinius Crassus elfoglalták consu/A hivatalukat [205], kijelölték a consulok müködési területét. Scipio a sorshúzás mellőzésével és tiszttársa beleegyezésével — mivel az mint pontifex maximus a szent szolgálatok ellátása miatt nem távozhatott el Itáliából — Szicíliát kapta meg, Crassus pedig Bruttiumot. (13) Azután kisorsoltäk a praetorok müködesi területet. A városi igazságszolgáltatást Gnaeus Servilius, Ariminumot (ez Galliát jelentette) Spurius Lucretius, Szicíliát Lucius Aemilius, Szardíniát Gnaeus Octavius kapta meg. (14) A senatus összeült a Capitoliumon. Itt Publius Scipio javaslatára senazusi határozatban mondták ki, hogy Scipio megrendezheti a játékokat, amelyek megtartására Hispániában a katonai zendülés idején tett fogadalmat, abból a pénzből, amelyet átadott az államkincstárnak. 39. (1) Ezután a senazus elé vezette a saguntumiak követségét. A rangidős követ így beszélt: , Noha, atyák és összeírtak, több csapást már nem is szenvedhettünk volna el azért, hogy a végsőkig megtartottuk hozzátok való hűségünket, mégis annyi mindenért lehetünk hálásak nektek és hadvezéreiteknek, hogy áldozatunkat nem tartjuk hiábavalónak. (2) Értünk vállaltátok magatokra a háborút," és azóta 14 éve olyan kitartással vívjátok, hogy gyakran kerültetek a végpusztulás szélére, de a karthágóiakat is gyakran sodortátok oda. (3) Miközben Itáliában rettenetes küzdelem folyt, amelyben egy Hannibal volt az ellenfeletek, egyik consulotokat Hispániába küldtétek seregével, hogy , hajótörésünk" után mentse, ami menthető. (4) Publius és Gnaeus Cornelius Scipio, attól kezdve, hogy megérkeztek a provinciába, mindig azon voltak, hogy rajtunk segítsenek, ellenségeinknek pedig ártsanak. (5) Mindenekelőtt visszaadták nekünk városunkat, aztán küldötteik útján egész Hispániában felkutatták rabszolgának eladott honfitársainkat, és visszaadták szabadságukat. (6) Amikor nyomorúságos sorsunk már-már kívá1 Vô. XXI. 18. 458