OCR
katonák önkényeskedése és féktelensége érvényesült, ügyet sem vetettek a tábori intézményekre, a fegyelemre vagy elöljáróik parancsaira. (10) A római tábor egyedül azért őrizte meg külső képét, mert a katonák úgy gondolták, hogy a lázadás és pártütés előbb-utóbb megfertőzi majd a íribunusokat is. Ezért eltűrték, hogy a főtéren törvénykezzenek, tőlük kérték a jelszót, pontosan kivonultak az előőrsökre és éjszakai őrjáratokra. (11) Így, bár véget vetettek parancsnokaik hatalmának, mégis megőrizték az engedelmesség látszatát azáltal, hogy saját maguknak parancsoltak. (12) A lázadás akkor tört ki, amikor észrevették, hogy a íribunusok bírálják és helytelenítik az eseményeket, megpróbálnak fellépni velük szemben, és nyíltan megtagadják, hogy esztelenségükben társaikká váljanak. (13) Először a főtérről, majd hamarosan a táborból is kikergették a tribunusokat, és a parancsnokságot egyhangú döntéssel két közkatonára, a lázadás vezetőire, a calesi Gaius Albiusra és az umbriai Gaius Atriusra ruházták.! (14) Ezek nem érték be a katonai Zribunusok hatalmi jelvényeivel, hanem vakmerőségükben a főhatalom jelvényeire, a vesszőnyalábokra és bárdokra vetettek szemet. Eszükbe sem jutott, hogy saját hátukat és nyakukat fenyegetik azok a vesszők és bárdok, amelyeket mások megfélemlítésére vitettek maguk előtt. (15) Elvakította lelküket, hogy Scipiót halottnak hitték, és biztosak voltak benne, hogy mihelyt ez a hír elterjed, egész Hispániát lángba borítja a háború. (16) A nagy felfordulás közepette — gondolták — majd pénzt hajthatnak be a szövetségesektől, kirabolhatják a közeli városokat, és feltűnés nélkül halászhatnak a zavarosban, amikor úgyis bárki bármit elkövethet. 25. (1) Egyre várták az újabb híreket Scipio haláláról, sőt a temetéséről is, de senki sem érkezett többé, és a vaktában szárnyra kelt szóbeszéd egyre inkább hitelét vesztette. Ekkor kezdték kutatni, kitől is indult ki az egész. (2) Miközben mindenki szabadkozott, és igyekezett olyan színben feltűnni, hogy ő csak felült ennek a súlyos álhírnek, de nem ő koholta, a magukra maradt vezetők rettegni kezdtek saját hatalmi jelvényeiktől és attól, hogy a fővezérség üres árnyképe helyett, amelyet most ők viselnek, nemsokára igazi súlyával csap le rájuk a hatalom. (3) Miközben a lázadás ily módon megrekedt, szavahihető forrásokból híre jött, hogy Scipio él, majd hogy felgyógyult. Ekkor hét katonai ¢ribunus érkezett ! Valószínűleg fiktív személyek (az albus jelentése "fehér, az azeré fekete"), bár mindkét név előfordult a valóságban is. 442