Page 337 [337]
OCR
kát, és áthajóztak Afrikába, otthagyva az ellenségnek Szicíliát, amelyért annyi éven át folyt a küzdelem. (12) A punok és szicíliaiak többi része meg sem kísérelte az ellenállást, csak vakon menekülni kezdett, de a kijáratokat zárva találták, és a kapuknál lemészárolták őket. (13) Laevinus a város elfoglalása után megvesszőztette, majd bárddal lefejeztette Akragasz vezető embereit, a többieket a zsákmánnyal együtt eladta, és az összes pénzt Rómába küldte. (14) Amikor Szicíliában elterjedt Akragasz bukásának híre, az egész hadi helyzet egyszeriben megváltozott Róma javára. Rövid idő alatt 20 várost juttatott árulás a kezükre, hatot rohammal foglaltak el, mintegy 40 pedig önként és feltétel nélkül adta meg magát. (15) A consul a városok vezetőit érdemeik szerint megbüntette vagy megjutalmazta, és rákényszerítette a szicíliaiakat, hogy tegyék le végre a fegyvert, foglalkozzanak inkább a földműveléssel, (16) és így ne csak magát a szigetet lássák el élelemmel, hanem — mint a múltban már annyiszor — enyhítsék a gabonaínséget Róma városában és Itáliában is. Agathürnából pedig magával vitte az ottani gyülevész népséget Itáliába. (17) Ez a mindenhonnan összeverődött társaság 4000 főt tett ki: többségük száműzött, eladósodott vagy épp köztörvényes gonosztevő volt már akkor is, amíg saját városuk törvényei alatt éltek; most pedig, miután különböző okokból Agathürnába sodorta őket a közös balszerencse, útonállásból és rablásból tartották fenn magukat. (18) Laevinus nem tartotta volna biztonságosnak, ha otthagyja ezeket az embereket egy újabb felkelés gyújtóanyagául a szigeten, amely most kezdett csak egy új békében egybeforrni; a rhégioniaknak viszont jó szolgálatot tehettek, mert a bruttius vidék fosztogatásához éppen ilyen rablásban járatos seregre volt szükségük. Ami tehát Szicíliát illeti, a háború ebben az évben véget ért. 41. (1) Publius Scipio Hispániában, amikor kitavaszodott, vízre bocsátotta hajóit, a szövetséges segédcsapatokat rendeletben Tarracéba hivta, hajéhadänak pedig parancsot adott, hogy a teherhajókkal együtt induljon el innét a Hiberus torkolatához. (2) Ugyanide hívta össze légióit is a téli szállásokról, majd 5000 szövetséges kíséretében elindult Tarracóból a seregéhez. Erkezése után úgy vélte, nem ártana szólnia néhány szót főként a nagy veszedelmeket túlélt régi katonákhoz, ezért gyűlésbe hívta seregét, és így beszélt hozzájuk: (3) ,Eddig egyetlen újonnan hivatalba lépő fővezér sem mondhatott méltó és megérdemelt köszönetet katonáinak, mielőtt még szolgálatukat igénybe vette volna. (4) Engem azonban, mielőtt még ezt a tábort vagy ezt a provinciát megpillantottam volna, a szerencse már lekötelezett nektek. Először is azért, mert apámhoz és nagybátyámhoz életükben és halálukban oly hűségesek voltatok, (5) azután azért, mert hősiességetekkel teljes egészében megőriztétek a súlyos 336
