Page 333 [333]
OCR
(8) Ami pedig magát Hispániát illeti, minél közelebbinek tűnt számukra a remény, hogy itt a két hatalmas római vezér és sereg megsemmisítésével véget is ért a háború, és elűzték a rómaiakat, annál vérlázítóbb volt, hogy Lucius Marcius, a botcsinálta hadvezér hiú ábrándként foszlatta szét győzelmeiket. (9) Miután a szerencse ilyen egyensúlyt teremtett, mindkét fél számára függőben volt még minden, bármit remélhettek és bármitől tarthattak, mintha csak most kezdenék a háborút. 38. (1) Hannibalt főleg az aggasztotta, hogy miután a rómaiak szívósabban ostromolták Capuát, mint ahogy ő védelmezte, Itália számos népe elfordult tőle. (2) Nem tarthatta meg mindegyiket helyőrségek segítségével, mert akkor szét kellett volna apróznia seregét, ami akkor egyáltalán nem volt ajánlatos. De azt sem tehette meg, hogy visszavonja a helyőrségeket, és hagyja, hogy szövetségesei hűségét reményeik vagy félelmük határozza meg. (3) Erősen hajlamos lévén a kapzsiságra és kegyetlenségre, úgy döntött, hogy amit nem tud megtartani, azt legalább kirabolja, és elpusztítva hagyja ott az ellenségnek. (4) De amilyen visszataszító volt az ötlet, olyan lett az eredménye is. Nemcsak a jogtalanságok áldozatai idegenedtek el tőle, hanem a többiek is, mert akiket nem érintett a csapás, azok is tudták, hogy velük is megtörténhet; (5) ráadásul a római consul sem mulasztott el egyetlen kínálkozó alkalmat sem e városok megnyerésére, ha erre bármilyen lehetőség kínálkozott. (6) Salapia élén Dasius és Blattius állt. Míg Dasius Hannibalhoz húzott, Blattius, amennyire kockázat nélkül tehette, a római ügyet pártolta, és titkos üzenetek útján felcsillantotta a reményt Marcellus előtt, hogy kezére játssza a várost. Tervét azonban nem valósíthatta meg Dasius segítsége nélkül. (7) Sok hosszas fejtörés után, nem annyira a siker reményében, hanem mert nem volt jobb ötlete, megkörnyékezte Dasiust. Ez azonban, részben mert nem helyeselte a dolgot, részben mert gyűlölte vetélytársát a hatalomban, elárulta a tervet Hannibalnak. (8) Hannibal mindkettőjüket maga elé idézte. Miközben bírói emelvényén még egyéb ügyekkel foglalkozott Blattius ügyének kivizsgálása előtt, és a vádló és vádlott ott várakozott a távolabbról figyelő nép gyűrűjében, Blattius ismét ajánlatot tett az árulásra Dasiusnak. (9) Amaz, mint aki épp tetten érte a vádlottat, felkiáltott, hogy ez Hannibal orra előtt akar tárgyalni vele az árulásról. Hannibal és a jelenlévők a dolgot éppen kirívó merészsége miatt nem hitték el. (10) Ugy vélték, csak holmi hatalmi vetélkedésről és gyűlölködésről van szó, és Dasius azért vádolta éppen ezzel ellenfelét, mert ezt nem lehet tanúvallomásokkal alátámasztani, ezért aztán ilyen koholmányokkal a legkönnyebb előállni. (11) De Blattius nem hagyott fel merész vállalkozásával, és addig rágta Dasius fülét, 332
