Seite 216 [216]
OCR
(10) A tömeget könnyű volt meggyőzni. Így a szürakuszaibeli követeknek, akik felpanaszolták a római előőrs lemészárlását, és felszólították Hippokratészt és Epiküdészt, hogy távozzanak Lokroiba, vagy bárhová, csak Szicíliát hagyják el, kihívóan válaszoltak: (11) ők nem bízták meg a szürakuszaibelieket, hogy a nevükben békét kössenek a rómaiakkal, és nem is kötelezik őket mások szerződései. (12) A szürakuszaibeliek közölték ezt a választ a rómaiakkal, hozzátéve, hogy nekik többé nincs hatalmuk a leontinoibeliek fölött, ezért a rómaiak a békeszerződés megsértése nélkül indíthatnak háborút ellenük; sőt a háborúban ők maguk is támogatják majd Rómát, azzal a feltétellel, hogy ha sikerül a leontinoibelieket leigázni, ismét az ő uralmuk alá kerülnek, ahogy a békeszerződésben áll. 30. (1) Marcellus teljes seregével Leontinoi ellen vonult, és Appiust is odahívta, hogy indítson támadást a másik irányból. A katonákban úgy lobogott a boszszúvágy az előőrs legyilkolásáért a béketárgyalások alatt, hogy a várost egyetlen rohammal bevették. (2) Hippokratész és Epiküdész, amikor látták, hogy az ostromlók elfoglalják a falakat és betörik a kapukat, néhány emberükkel a fellegvárba vették be magukat, majd éjjel titokban Herbésszoszba menekültek. (3) A szürakuszaibeliek, akik mintegy 8000 fegyveressel indultak el hazulról, a Miülasz folyónál találkoztak a város elfoglalását hírül hozó futárral, aki jelentésében összekevert valót és valótlant, (4) azt állítva, hogy a rómaiak katonát és polgárt válogatás nélkül lemészároltak, és valószínűleg egyetlen felnőtt férfi sem maradt életben; a várost kirabolták, a gazdagok vagyonát szétosztogatták. (5) Erre a rettenetes hírre megállt a menet, mindnyájukon erőt vett a felháborodás, a vezérek, Szószisz és Deinomenész pedig tanácskozni kezdtek, hogy mitévők legyenek. (6) A szörnyűségekről szóló hazugságot látszólag megerősítette az a tény, hogy a rómaiak a városban kézre került mintegy 2000 szökevényt megvesszőzték és lefejezték. (7) De ezt leszámítva Leontinoi elfoglalása után egyetlen lakosnak vagy katonának sem esett bántódása a városban, és mindenki visszakapta minden tulajdonát azon kívül, ami a város elfoglalásakor az első felfordulásban megsemmisült. (8) A katonák azon keseregtek, hogy bajtársaikat kiszolgáltatták és hagyták lemészárolni, és nem lehetett rávenni őket, hogy Leontinoiba menjenek, sem pedig, hogy ott helyben várják meg, amíg biztosabb hír érkezik. (9) A szzratégoszok látták, hogy csapataik az elpártolás felé hajlanak, de ez a felindulás nem lesz tartós, ha az esztelen hangulat szítóit eltávolítják. (10) Ezért a sereget Megarába! vezették, ők maguk pedig néhány lovas kíséretében Herbésszoszba 1 A szicíliai Megara Hüblaia városa nem tévesztendő össze az attikai Megarával. 215
