Oldal 179 [179]
OCR
lenne már. (2) Hisz ha meg akarták volna adni magukat Hannibalnak, jó ötlet lett volna odahívniuk egy római helyőrséget? Ők azonban jóban-rosszban osztoznak azokkal, akik a védelmükre idejöttek, és ez így lesz az utolsó pillanatig. (3) Ez a tárgyalás szétfoszlatta Hannibal reményét, hogy árulás révén megszerezheti Nolát. Így hát ostromgyűrűvel vette körül a várost, hogy minden oldalról egyszerre támadhasson a falak ellen. (4) Marcellus, amikor látta, hogy a pun sereg a falak alá ért, a kapuk mögött hadrendbe állította seregét, és viharos erejű kirohanást intézett ellenük. Az első rohammal sokakat megleptek és levágtak, majd amikor mindenki a küzdelem helyére tódult, helyreállt az erőegyensúly, és öldöklő ütközet kezdődött. A legemlékezetesebb csaták egyike alakulhatott volna ki, ha egy roppant szélvihar és felhőszakadás szét nem választja a küzdőket. (5) Így rövid viaskodás után bosszúsan visszavonultak, a rómaiak a városba, a punok pedig táborukba. A kitörés okozta első zűrzavarban a punok nem több mint 30, a rómaiak 50 embert vesztettek. (6) Az eső kitartóan zuhogott egész éjszaka, sőt másnap is a nappal harmadik órájáig, így aznap mindkét fél a védművei mögött maradt, bármennyire tüzelte is őket a harci vágy. Harmadnap Hannibal a nolai földekre küldte zsákmányolni csapatai egy részét. (7) Marcellus, alighogy ezt észrevette, csatára sorakoztatta seregét, és Hannibal sem tért ki az ütközet elől. A város és a tábor között nagyjából egy mérföld volt a távolság— Nola körül egyébként mindenfelé síkság terül el —, itt csaptak össze. (8) A mindkét oldalon felharsanó csatakiáltás hallatän a földeken zsäkmänyolö cohorsokböl is visszasiettek a már tomboló ütközetbe azok, akik még nem jártak messze. (9) A római csapatok támogatására a nolaiak is megjelentek. Marcellus megdicsérte őket, és meghagyta nekik, hogy maradjanak tartalékban, szállítsák el a csatasorból a sebesülteket, de a harcba ne avatkozzanak be, csak ha ő jelt ad rá. 45. (1) A csata döntetlenre állt; a vezérek minden erejüket beleadták a buzdításba, a katonák a küzdelembe. Marcellus helytállásra biztatta övéit az ellenséggel szemben, akiket tegnapelőtt már legyőztek, néhány nappal azelőtt Cumaenál megfutamítottak, a múlt évben pedig egy másik sereggel ugyanő kergetett el Nola alól. (2) Nincsenek is mind itt a csatában — mondta -, hisz sokan zsákmányért kószálnak a földeken. De azokat is, akik harcolnak, elsorvasztotta már a campaniai tivornyázás, elgyengítette az egész télen át folyó részegeskedés, az örömlányok meg mindenféle kicsapongás. (3) Eltűnt már az a tűz és lendület, elpárolgott a testi és lelki erő, amely átsegítette őket a Pireneusok és Alpok gerincén. Csak roncsai már ezek a hajdani férfiaknak, harc közben alig bírják el fegyvereiket és saját tagjaikat. (4) Hannibal számára Capua volt Cannae: itt 178
