OCR
meg az átjutást, gall segédcsapatokat is csak zsoldért sikerült szereznie, így aztán ha üres kézzel vágott volna neki a nagy útnak, még az Alpok lábáig is aligha jutott volna el. Tehát nagy sietve behajtotta a pénzt, majd leereszkedett a Hiberushoz. (7) Amikor a rómaiak hírét vették, hogy miféle határozatok születtek Karthágóban, és hogy Hasdrubal milyen útra készül, a két vezér minden egyebet félretéve azon volt, hogy seregüket egyesítve szembeszálljanak vele és feltartóztassák, (8) mert meg voltak győződve róla, hogy ha Hannibalhoz, akivel egymagában is alig bírnak el Itáliában, még Hasdrubal és a hispániai sereg is csatlakozna, az a római birodalom pusztulását jelentené. (9) E gondoktól gyötörve csapataikat a Hiberusnál vonták össze, majd átkeltek a folyón. Hosszas tanácskozás után, hogy szemtől szemben megütközzenek-e az ellenséggel, vagy megelégedjenek azzal, hogy a karthágóiak szövetségesei elleni támadásokkal késleltessék tervbe vett indulását, (10) ostromolni kezdték Hiberát,! a vidék akkoriban leggazdagabb városát, amely a Hiberus folyó közelsége miatt kapta a nevét. (11) Amikor ezt Hasdrubal megtudta, ahelyett hogy szövetségeseinek vitt volna segítséget, továbbállt, és maga is ostromolni kezdte az egyik várost, amely nemrég adta meg magát a rómaiaknak feltétel nékül. (12) Erre a rómaiak is feladták a megkezdett ostromot, és egyenesen Hasdrubal ellen fordultak. 29. (1) A két sereg egymástól öt mérföldnyire vert tábort, és noha voltak köztük kisebb összecsapások, néhány napig nem került sor szabályos ütközetre. (2) Végül, mintha csak megbeszélték volna, mindkét oldalon ugyanaznap tűzték ki a jelet a csatára és vonultak ki minden csapatukkal a síkságra. (3) A rómaiak három vonalban álltak fel. A veleseket részben az élcsapat egységei között helyezték el, részben a hadijelvények mögött, a lovasság a szárnyakat vette körül. (4) Hasdrubal a hispánokkal erősítette meg csatasora közepét, a jobbszárnyra állította a punokat, a balszárnyra az afrikaiakat és a zsoldos segédcsapatokat. A lovasságot a szárnyakon helyezte el, a numidákat a pun gyalogság, a többit az afrikaiak előtt. (5) Nem minden numidát küldött a jobbszárnyra, csak azokat, akik két lovat szoktak magukkal vinni a csatába, és az ütközet hevében gyakran műlovarok módjára teljes fegyverzetben átugrottak a fáradt lóról a pihentre — ilyen mozgékonyak ők maguk, és ilyen jól idomíthatóak a lovaik. (6) Ilyen hadrendben álltak fel. A két fél vezéreinek kilátásai nagyjából egyformák voltak, hiszen egyik sem volt fölényben a másikkal szemben csapatai számát és jellegét tekintve, viszont katonáik harci morálja között nagy volt a különbség. (7) A római katonákat, bármily messze harcoltak is hazájuktól, ve! Az ilercavonok fővárosa (lásd a XXII. 21. 6 jegyzetét). 160