Page 157 [157]
OCR
ledöntötték a legszélső befűrészelt fákat. Az amúgy is ingatag, éppen hogy állva maradt fatörzsek egymást döntötték ki, és két oldalról rázuhantak a menetoszlopra: maguk alá temettek fegyvert, vitézt, lovat, úgyhogy alig tíz ember menekült meg. (10) Miközben ugyanis sokakat a fatörzsek és letört ágak ütöttek agyon, a többieket, akik a váratlan szerencsétlenség láttán pánikba estek, az egész szurdokban lesben álló fegyveres gallok ölték halomra. A nagy seregből csak néhányan estek fogságba, akik a folyón átvezető hídhoz igyekeztek, de az ellenség körülzárta őket, mivel a hidat már jó előre elfoglalták. (11) Itt esett el Postumius, minden erejével küzdve, hogy ne ejtsék foglyul. A fővezér testéről lehúzott fegyvereket és levágott fejét a boiusok diadalmenetben vitték legszentebb templomukba. (12) Azután a fejet szokásuk szerint megtisztították, a koponyát aranyba foglalták, és ünnepi áldozatoknál szent áldozóedényként, a pap és a templomszemélyzet kelyheként használták. (13) A gallok zsákmánya sem volt csekélyebb, mint győzelmük, mert noha az állatok nagy részét agyonütötték a rájuk zuhanó fatörzsek, a többi holmit, minthogy nem hordták szanaszét a menekülők, ott találták meg a leterített menetoszlop teljes hosszában a földön. 25. (1) A vereség hírére a polgárokat jó egynéhány napig olyan rettegés töltötte el, hogy zárva tartották a boltokat, és a Városra szinte éjszakai magány borult. Ezért a senatus megbízta az aediliseket, (2) hogy járják be a Várost, nyittassák ki a boltokat, és intézkedjenek, hogy a Város ne mutassa az általános gyász képét. Ezután Tiberius Sempronius összehívta a senazust, és vigasztaló, buzdító szavakat intézett az atyákhoz: (3) Ha a cannaei katasztrófa sem tudta őket összetörni, ne csüggedjenek el kisebb vereségek hatására! (4) Igazi ellenségükkel, a karthágóiakkal és Hanniballal szemben — csak reményei szerint alakuljon a helyzet — sikeresen helytállnak majd, a gallok elleni háborút pedig kockázat nélkül elhalaszthatják vagy akár mellőzhetik is, mert az isteneknek és a római népnek lesz még rá módja, hogy megbosszulják ezt az álnokságot. Most azonban a pun háborúról és az ehhez szükséges csapatokról kell tanácskozniuk és dönteniük. (5) Először ő sorolta el, hogy hány gyalogos és lovas, hány római polgár, hány szövetséges van a dictator seregében, azután Marcellus számolt be saját csapatai összetételéről. (6) A helyzet ismerőitől megkérdezték azt is, mekkora sereg tartózkodik Gaius Terentius consuzllal Apuliában. De sehogy sem találtak megoldást arra, honnan lehetne előteremteni két, egy ilyen nagy háborúhoz elég erős consuli sereget. Ezért, bár fűtötte őket a jogos bosszúvágy, úgy határoztak, hogy ebben az évben nem foglalkoznak Galliával. 156
