Seite 156 [156]
OCR
hazakísérni őt, amikor a Forumról eltávozik. De még ezzel a késlekedéssel sem tudta ellankasztani az emberek buzgalmát, akik igen nagy számban kísérték haza. (9) A consul a következő éjszaka visszautazott a sereghez, anélkül hogy erről a senatust értesítette volna, mert nem akarta, hogy ott marasztalják a Városban a választógyűlés megtartására. 24. (1) Másnap Marcus Pomponius praetor ismét összehívta a senafust, amely úgy döntött, írnak a dictatornak, hogy ha az állam érdekével össze tudja egyeztetni, jöjjön Rómába az új consulok megvalasztatasdra a lovassdgi f6parancsnokkal és Marcus Marcellus praezorral együtt, (2) hogy az atyák személyesen kapjanak tájékoztatást tőlük az állam helyzetéről, és ennek ismeretében hozzanak döntéseket. A hazahívottak mind meg is jelentek, miután a légiók parancsnokságát az ott maradt /egazusokra bízták. (3) A dictator magáról csak néhány szerény szót mondott, és az elért sikereket elsősorban Diberius Sempronius Gracchus lovassági főparancsnoknak tulajdonította. Majd meghirdette a választógyűlést, amelyen consullá választották a távollévő, ekkoriban Galliában tevékenykedő Lucius Postumiust (harmadszor) és Tiberius Sempronius Gracchust, aki akkor lovassági főparancsnok és curulis aedilis volt [215 ]. (4) Ezután megválasztották a praetorokat: Marcus Valerius Laevinust (masodszor), Appius Claudius Pulchert, Quintus Fulvius Flaccust és Quintus Mucius Scaevolät. (5) A dictator a tisztségviselők megválasztása után visszatért serege téli szállására, leanumba, Rómában hagyva lovassági főparancsnokát, hogy az — mivel néhány nap múlva úgyis át kell vennie tisztségét — tanácskozzon az atyákkal a hadsereg jövő évi sorozásáról és felszereléséről. (6) Figyelmüket ezek a dolgok kötötték le, amikor újabb vereség híre érkezett — mert ebben az évben a szerencse szinte csapást csapásra halmozott. Lucius Postumiust, a következő évre kijelölt consult Galliában seregével együtt elpusztították. (7) Postumius épp a gallok nyelvén Litanának nevezett hatalmas rengetegen akarta átvezetni csapatait. A gallok az erdőn áthaladó utat jobbról-balról szegélyező fákat befűrészelték úgy, hogy állva maradtak, de a legkisebb érintésre eldőlhettek.! (8) Postumius két római légióval rendelkezett, és ehhez az Adriai-tenger mellett? lakó szövetségesekből olyan sok embert sorozott be, hogy összesen 25 000 fegyveressel nyomult be az ellenséges területre. (9) A gallok közben lesben álltak az erdő szélén, és amikor a menet beért a szurdokba, ! A módszert Caesar is leírja (4 gal! háború VI. 27.): szerinte a germánok hasonló módon fogják a jávorszarvast. ? Itália keleti partvidékén, Picenumban és Umbriában. 155
