Oldal 153 [153]
OCR
érzést keltettek az atyákban és a népben. (6) De az atyák, amikor Marcus Aemilius praetor újra megkérdezte a véleményüket, számba véve a birodalom rendelkezésére álló összes fegyveres erőt, kénytelenek voltak beismerni, hogy távol lakó szövetségeseik biztonságáról már nem tudnak gondoskodni. Felszólították hát őket, hogy térjenek haza, és miután teljes mértékben eleget tettek szövetségi hűségüknek, amíg lehetett, a továbbiakban vegyék számításba jelenlegi nehéz helyzetüket, és oldják meg valahogy egyedül. (7) Miután a követség közölte ezt az üzenetet a peteliabeliekkel, senazusukon egyszeriben szörnyű rémület és kétségbeesés vett erőt. Egy részük azt javasolta, fusson, ki merre lát, hagyják el városukat; (8) mások pedig azt mondták, hogy ha már régi szövetségesük cserbenhagyta őket, csatlakozzanak a többi bruttiushoz, és az ő közbenjárásukkal hódoljanak meg Hannibalnak. (9) Végül azonban az a csoport győzött, amely úgy vélekedett: semmit nem szabad elkapkodni, hanem még egyszer hányják-vessék meg a dolgot. (10) Másnap azután kevésbé rémült hangulatban ismét megtanácskozták az ügyet, és a vezető réteg keresztülvitte a határozatot, hogy a földekről mindent szállítsanak be a városba, és erősítsék meg a falakat. 21. (1) Körülbelül ebben az időben levelek érkeztek Rómába Szicíliából és Szardíniáról. (2) Először a Szicíliából kapott levelet olvasták fel a senatusban, amelyet Titus Otacilius propraezor írt. Ebben közölte, hogy Publius Furius praetor megérkezett hajóhadával Afrikából Lilübaionba; ő maga súlyosan megsebesült és élet-halál között lebeg, a katonaságnak és a legénységnek nem tudta időben kiadni a zsoldot és gabonát, és nincs is honnan előteremteni. (3) Nyomatékosan kéri, hogy a lehető leggyorsabban küldjenek neki utánpótlást, és legyenek szívesek odaküldeni egyet az új praetorok közül is, aki majd átveszi a helyét. — (4) A zsolddal és gabonával kapcsolatban nagyjából ugyanezt írta Aulus Cornelius Mammula propraetor is Szardíniáról. Mindkettőnek azt válaszolták, hogy nincs miből küldeniük, és utasították őket, hogy gondoskodjanak saját maguk a hajóhaduk és seregük ellátásáról. (5) Titus Otacilius követek útján a római nép páratlan támaszához, Hierónhoz fordult, akitől kapott is a zsold kifizetéséhez elegendő ezüstpénzt és hathavi gabonát; Szardínián pedig az áldozatkész szövetséges városok adták össze, amire Corneliusnak szüksége volt. (6) Rómában is híjával voltak a pénznek, ezért Marcus Minucius népíribunus javaslatára a banki ügyek intézésére triumvireket neveztek ki: Lucius Aemilius Papus volt consult és censort, Marcus Atilius Regulus kétszeres volt consult és Lucius Scribonius Libo akkori népzribunust. (7) Duumvireket is kineveztek, 152
