Seite 151 [151]
OCR
(3) A római tábor parancsnoka Tiberius Sempronius Gracchus volt, minthogy a dictator a jósjelek megújítása végett Rómába utazott. (4) Marcellus is szeretett volna az ostromlottak segítségére sietni, de maradásra késztette egyrészt a Volturnus áradása, másrészt a nolaiak és acerraebeliek! könyörgése, akik campaniai támadástól féltek, ha a római védősereg eltávozik. (5) Viszont a Casilinum mellett tétlenül várakozó Gracchus sem mozdult, mert a dictator meghagyta neki, hogy távollétében ne bocsátkozzon semmiféle harci cselekménybe. Pedig Casilinumból olyan hírek érkeztek, amelyek bárkit kihoztak volna a béketűrésből: köztudott volt, hogy egyesek, nem bírván tovább az éhezést, levetették magukat a falakról, mások pedig fegyvertelenül álltak ki a várfalra, hátha így eltalálják őket az ellenség lövedékei. (7) Gracchus ezt nem tűrhette tovább, de minthogy nem mert a dictator parancsa ellenére csatát kezdeni — (8) márpedig jól tudta, hogy ha nyíltan akar gabonát juttatni a városba, azt csak harc árán teheti, arra pedig, hogy titokban bonyolítsa le a szállítást, nem volt lehetőség —, több hordót megtöltött a környékbeli földekről beszállíttatott tönköllyel, és megüzente Casilinum elöljárójának, hogy fogják ki a folyón leúszó hordókat. (9) A római hírnök szavára a következő éjszakán mindenki reménykedve figyelte a folyót, amelynek közepén le is úsztak a nekik szánt hordók. A gabonát egyenlő arányban szétosztották maguk között. (10) Így történt a második és harmadik napon is. Minthogy a küldemény éjszaka indult el és érkezett meg, elkerülte az ellenséges őrök figyelmét. (11) Ezután azonban az állandó esők miatt a szokottnál sebesebben kezdett folyni a folyó, és egy örvény a hordókat a túlsó partra sodorta, amelyet az ellenség tartott megszállva, és ott megakadtak a parton nőtt fűzfák között. Az őrök észrevették a dolgot, és jelentették Hannibalnak. Ezután fokozott éberséggel ügyeltek, hogy ne érkezzenek a városba észrevétlen küldemények a Volturnus folyón.? (12) Így aztán a római táborban diót szórtak a vízbe, amely a folyó közepén leúszott Casilinumig, és ott vesszőfonadékkal kihalászták. (13) Végül azonban olyan éhínség tört ki a városban, hogy a bőrszíjakat és a pajzsokról leszedett bőrborítást próbálták puhára főzni és elragni, rafanyalodtak az egerekre és egyéb állatokra, és mindenféle füvet és gyökeret kikapartak a falak előtti töltés aljában. (14) Az ellenség erre a falon kívül minden gazos területet beszántott, a védők pedig válaszul répamagot szórtak bele felülről." Hannibal ! Livius itt nyilván másik hagyományt követ, mint a XXIII. 14. 4—7-ben. ? Egy láncot húztak keresztbe a folyón, és azzal fogták ki a vízen érkező küldeményeket (Frontinus: Hadicselek III. 14. 2—3). 3 Annak jeleként, hogy mire a mag kikel, az ellenség már nem lesz itt, de a védők annál inkább. 150
