Oldal 142 [142]
OCR
szerint, anikor megmérték, több mint három modiust töltött meg, (2) az elterjedtebb és hitelesebbnek tűnő hagyomány szerint azonban nemigen volt több egy modiusnál. Magon még azt is hozzáfűzte, hogy még jobban kiemelje a római vereség súlyosságát, hogy ezt a kitüntetést csak a lovagok, azok között is csak a legelőkelőbbek viselik. (3) Beszédének lényege az volt, hogy minél közelebb van Hannibal a háború befejezéséhez, annál inkább támogatniuk kell őt minden erejükkel. (4) Hiszen a küzdelem hazájuktól távol, az ellenséges föld szívében dúl, és igen sok gabonát és pénzt emészt fel; a sok csata pedig, bár az ellenség egész hadait semmisítette meg, a győztes csapatait is megtizedelte. (5) Erősítésre van tehát szükség, valamint gabonára és zsoldpénzre a katonák számára, akik oly derekasan álltak helyt a pun névért. (6) Magon szavai nyomán mindenkit öröm töltött el. Ekkor a Barka-párti Himilko elérkezettnek látta az időt, hogy kirohanást intézzen Hanno ellen. , Nos, Hanno? — mondta. — (7) Még mindig nem helyesled, hogy háborút indítottunk a rómaiak ellen? Most követeld Hannibal kiadatását, most tiltsd meg, hogy nagyszerű sikereinkért hálát adjunk a halhatatlan isteneknek! Hadd halljunk egy römai senatort szónokolni a karthágói senazus tanácstermében!" (8) Erre Hanno így válaszolt: , Nem akartam ma felszólalni, atyák és összeírtak, nehogy ünneprontó legyek. (9) De az egyik tanácstag feltette a kérdést, hogy még mindig helytelenítem-e a rómaiak ellen indított háborút. Ha nem válaszolnék, vagy gőgösnek, vagy meghunyászkodónak tűnnék, tehát olyan embernek, aki semmibe veszi a mások vagy a maga szabadságával. (10) Azt válaszolnám Himilkónak, hogy továbbra is ellenzem a háborút, és továbbra is vádolni fogom a ti győzhetetlen hadvezéreteket, mindaddig, amíg nem látom, hogy a háborút valamennyire is elfogadható feltételekkel befejeztük, és nem fogja más betölteni bennem a régi béke hiányát, csak egy új béke. (11) Tehát azok a sikerek, amelyekkel Magon az imént eldicsekedett, Himilkót és Hannibal többi csatlósát már most is megörvendeztetik; egyszer majd akár én is örülhetek nekik, mert ha okosan kihasználjuk kedvező helyzetünket, háborús sikereink alapján méltányosabb békét köthetünk. (12) Ha ugyanis elmulasztjuk ezt az alkalmat, amikor szemmel láthatóan abban a helyzetben vagyunk, hogy mi diktálhatjuk a békefeltételeket, nem pedig fordítva, akkor attól tartok, mostani örömünk hiába burjánzik, termést nem fog hozni. (13) De- akár most is — nézzünk csak a nagy öröm melyere! »Felmorzsoltam több ellenséges seregeit, küldjetek hát nekem katonákatlx (14) Mi mást kérnél, ha vesztettél volna? s Elfoglaltam két ellenséges tábort, természetesen dugig zsákmánnyal és élelemmel, küldjetek hát gabonát és pénzt!c Mi mást akarnál, ha téged raboltak volna ki és fosztottak volna meg táborodtól? (15) De hogy ne 141
