OCR
görög szöveget latin fordításban felolvasta, elmondta, hogy amint kilépett a szentélyből, minden említett istenségnek azonnal tömjénnel és borral áldozott, (5) és a szentély papjától azt az utasítást kapta, hogy a babérkoszorút,! amellyel a fején a jósdához járult és áldozatát bemutatta, ne vegye le, úgy szálljon hajóra, és addig ne is tegye le, ha Rómába érkezett. (6) Ö ezt az utasítást a legnagyobb engedelmességgel és pontossággal teljesítette, és a koszorút csak Rómában tette le, Apollo oltärära.— A senatus ügy döntött, hogy a lehető leghamarabb lelkiismeretesen meg kell rendezni az áldozatokat és nyilvános könyörgéseket. (7) Mialatt Rómában és Itáliában ezek történtek, megérkezett Karthágóba a cannaei győzelem hírnöke, Hamilkar fia Magon. Bátyja nem közvetlenül a csata után indította őt útnak, hanem még ott tartotta néhány napig, hogy hódoltassa a rómaiaktól elpártolt bruttiumi? vârosokat. (8) Amikor az államtanács fogadta őt, beszámolt bátyja tetteiről Itäliäban: Hannibal hat fövezerrel - negy consulal, egy dictatorral és egy lovassági föparancsnokkal — és hat consuli sereggel ütközött meg nyílt csatában. (9) Iöbb mint 200 000 ellenséges katonát ölt meg, több mint 50 000-et ejtett fogságba, ! és két tábort foglalt el. A négy consul kôzül kettô elesett, a másik kettő egyike megsebesült, a másik egész seregét elveszítette, és csak alig 50 emberével együtt sikerült megmenekülnie. (10) A consulénak megfelelő hatalommal rendelkező lovassági főparancsnok seregét szétverte és megfutamította, a dictator pedig épp azért került kitűnő vezér hírébe, mert egyetlen csatát sem mert vállalni. (11) A punok oldalára álltak a bruttiusok, az apuliaiak, valamint a samnisok és lucaniaiak egy része is, Capua pedig, amely nemcsak Campania, de a római hatalmat megsemmisítő cannaei csata után már egész Itália központja, megadta magát Hannibalnak. (12) Ennyi jelentős győzelem után méltán adhatnak hálát a halhatatlan isteneknek. 12. (1) E nagyszerű hírek bizonyságául kiöntette a tanácsterem előcsarnokában a magával hozott aranygyűrűket egy akkora halomba, amely egyes történetírók ! A babér Apollo szent fája. ? Dorey feltételezése szerint a szövegből itt kiesett egy további itáliai nép neve. 3 A felsorolás kissé következetlen: Magon (vagy inkább Livius) először valószínűleg P. Scipiót hagyja ki a ,hat fővezér" (Ti. Sempronius Longus, C. Flaminius, C. Terentius Varro, L. Aemilius Paullus, Q. Fabius Maximus, M. Minucius) közül, mivel a ticinusi csatában nem vett részt a teljes consuli hadsereg; később azonban Semproniust hagyja ki a négy consul közül, talán mert ő vészelte át a legjobban a Hanniballal való találkozást. ! Ezek a számok, mint Liviusnál elég gyakran, túlzottak. Itt a túlzás tudatos írói eszközként is értelmezhető: Magont és a Barkidákat némiképp demagóg színben állítja be, és annál inkább kiemeli ellenfelük, Hanno józanságát. 140