OCR
azonnal, mert a régi házasságkötési jog alapján sok neves és befolyásos család került rokoni kapcsolatba a rómaiakkal, (8) Jóllehet a római seregben is elég sokan szolgáltak, a legerősebb köteléket az jelentette, hogy a rómaiak kiválasztottak 300 campaniai lovast, a legelőkelőbb családok sarjait, és a szicíliai városok helyőrségeibe rendelték őket. 5. (1) Ezeknek a szülei és hozzátartozói nagy nehezen kivívták, hogy küldjenek követeket a római consulhoz. À consul ekkor még nem indult el Canusiumba, így Venusiában találták kis létszámú, hiányosan felfegyverzett csapatával, olyan helyzetben, amely egy hű szövetségesből a legnagyobb együttérzést váltotta volna ki, de egy gőgös és hűtlen szövetségesből, mint a campaniaiak, csak a legnagyobb megvetést. (2) A consul a helyzete és személye iránti lenézést csak fokozta azzal, hogy túlságosan nyíltan, semmit sem takargatva beszélt a vereségről. (3) Amikor ugyanis a követek közölték, hogy Campania népét és senazusát lesújtotta a rómaiakat ért csapás, és megígértek neki minden, a háború folytatásához szükséges támogatást, ő így válaszolt: (4) , Amikor arra biztattok minket, campaniaiak, hogy hajtsuk be tőletek a háború folytatásához szükséges támogatást, inkább csak a szövetségestársakkal szemben régebben megszokott hangnemben szóltatok, de szavaitok nem illenek jelenlegi helyzetünkhöz. (5) Hisz mi maradt meg nekünk Cannae után, hogy meglévő erőforrásaink kiegészítését kérhetnénk szövetségeseinktől? Gyalogságot kérjünk tőletek, mintha lenne lovasságunk? Vagy azt mondjuk, hogy pénz kellene, mintha csak ebben szenvednénk hiányt? (6) A balszerencse még annyit sem hagyott meg nekünk, amit ki tudnánk egészíteni. A légiók, a lovasság, a fegyverek, hadijelvények, lovak, férfiak, pénz, ellátmány mind odaveszett vagy a csatában, vagy másnap, két táborunk elfoglalása után. (7) Nem arra volna hát szükségünk, campaniaiak, hogy támogassatok minket a háborúban, hanem szinte arra, hogy átvállaljátok tőlünk a háborút! (8) Emlékezzetek csak arra, hogy annak idején a várfalak mögé beszorult, megrémült őseiteket, akik nemcsak a samnisoktól, de még a sidicinusoktól is reszkettek, mi szôvetségeseinkké fogadtuk,! Saticula mellett megvédelmeztük,? és majdnem száz esztendőn át? folytattuk váltakozó szerencsével a samnis háborút, amelybe miattatok keveredtünk. (9) Vegyétek még hozzá, hogy amikor 1 Lásd VII. 30-31. ? Lásd VII. 32—33. 3 Kr. e. 343-272 között. 133