Oldal 127 [127]
OCR
katonai ¢ridunus Samniumban,' vagy a mi ifjükorunkban, az I. pun häborüban Calpurnius Flamma? beszélt a 300 önkénteshez, amikor őket az ellenségtől körülvett domb elfoglalására vezette: »Aldozzuk fel magunkat, katonák, és halälunkkal szabaditsuk ki körülzärt legiöinkat az ellenseg gyürüjeböll« - (12) ha így beszélt volna hozzátok, nem tartott volna benneteket férfiaknak, sem rómaiaknak, ha e hősi elszántságban nem akadt volna társakra köztetek. (13) Márpedig ő nemcsak a dicsőség, de a szabadulás felé vezető utat is megmutatja nektek; vissza akar vinni a hazátokba, szüleitek, hitvesetek, gyermekeitek körébe. (14) De bennetek annyi bátorság sincs, hogy hagyjátok magatokat megmenteni — vajon akkor mit tettetek volna, ha netán meg kell halnotok a hazáért? 50 000 aznap legyilkolt római polgár és szövetséges holtteste hever körülöttetek. Ha a hősiesség ennyi példája sem hat rátok, és ha egy ekkora csapás nem tudott meggyőzni, hogy az életet megvessétek, akkor soha semmi nem fog. (15) Csak addig vágyakozzatok hazátok után, amíg teljes jogú, szabad emberek vagytok — amíg van hazátok, és ti a polgárai vagytok! De most már késő: elvesztettétek polgárjogotokat, kizártátok magatokat a polgárok közösségéből, a karthágóiak rabszolgái lettetek. (16) Pénzért akartok visszatérni onnan, ahová azért jutottatok, mert gyáva semmirekellők vagytok? Amikor polgártársatok, Publius Sempronius felszólított, hogy ragadjatok fegyvert és kövessétek, ti meg sem hallottátok; bezzeg mindjárt utána meghallottátok Hannibal parancsát, hogy áruljátok el táborotokat és adjátok át fegyvereiteket. (17) De miért csak gyávasággal vádolom azokat, akik ellen bűntettért is vádat emelhetnék? Hisz nem elég, hogy vonakodtak követni azt, aki üdvös tanácsot adott, de még meg is próbálták volna útját állni és viszszatartani, ha a hősök kivont karddal el nem kergetik útjukból a gyávákat! Allítom, hogy Publius Semproniusnak először polgártársai sorain kellett átvágnia magát, csak azután az ellenségen. (18) Ezeket a polgárokat hiányolná a haza? Hiszen ha a többiek is ilyenek lettek volna, nem maradt volna meg egyetlen polgár sem azok közül, akik Cannaenál harcoltak. (19) 7000 fegyveresből 600 mert a kitörésre vállalkozni, hogy szabad emberekként, fegyverrel a kezükben térjenek vissza hazájukba, és az ellenség még ennek a 600 embernek sem tudta útját állni! (20) Gondoljátok meg, mennyivel biztosabban tette volna meg azt az utat majdnem két teljes légió! Akkor, atyák és összeírtak, ma Canusiumban 20 000 bátor és megbízható katonátok lenne. De így ki tekinthetné ezeket derék és hűséges polgároknak? Mert bátornak azért ők sem mernék magukat nevezni... (21) Hacsak nem hiszi azt valaki, hogy ezek voltaképpen támogatták a kitörés1 Vö. VII. 34. ? Lásd a XVII. könyv tartalmi összefoglalóját. 126
