Oldal 123 [123]
OCR
(7) Amikor úgy gondolták, hogy kellőképpen kiengesztelték már az isteneket, Marcus Claudius Marcellus Ostiából 1500, a hajóhad számára besorozott katonát küldött Róma védelmére, (8) ő maga pedig, miután a flottánál szolgáló III. légiót a katonai ¢ribunusokkal elérekiildte Teanum Sidicinumba, a hajöhadat pedig tiszttarsanak, Publius Furius Philusnak adta át, néhány nap alatt erőltetett menetben Canusiumba ért. (9) Ezután Marcus Iunius Pera, a senatus kezdeményezésére kinevezett dictator és lovassági főparancsnoka, Tiberius Sempronius Gracchus besorozták a 17 évnél idősebb ifjakat, sőt néhány kiskorút is. Ezekből négy légiót és 1000 lovast állítottak ki. (10) A szövetségesekhez és a latinsághoz is küldötteket menesztettek a szerződésben megállapított számú katonáért. Elrendelték, hogy kezdjék meg a pajzsok, dárdák és egyéb harci eszközök gyártását, és leszedették a templomok és oszlopcsarnokok falairól a régebben zsákmányolt ellenséges fegyvereket. (11) Minthogy nem volt már elég szabad polgár, a kényszerhelyzetben a sorozás új formáját is alkalmazták: állami pénzen 8000 fiatal, jó erőben lévő rabszolgát vásároltak és fegyvereztek fel, akiktől előbb egyenként megkérdezték, hogy akarnak-e katonai szolgálatot vállalni. Szívesebben választották a sereg gyarapításának ezt a módját, holott alkalmuk lett volna ennél csekélyebb összegért kiváltani fogságba esett katonáikat. 58. (1) Hannibal ugyanis a Cannaenál aratott nagyszerű győzelme után inkább a győzelem, mint a hadviselés ügyeivel foglalkozott: (2) elővezettette a foglyokat, kiválogatta közülük a szövetséges katonákat, majd — akárcsak annak idején a Trebiänäl vagy a Trasumennus-tönäl — néhány barátságos szó kíséretében váltságdíj nélkül szabadon bocsátotta őket. Ezután, amit eddig még sohasem tett, magához hívatta a római katonákat is, és meglehetősen szívélyes hangú beszédet intézett hozzájuk. Kijelentette, hogy ő nem irtóhadjáratot folytat a rómaiak ellen, (3) hanem népe méltóságáért és hatalmáért küzd. Ősei meghátráltak a rómaiak hősiessége előtt, most viszont azon fáradozik, hogy a rómaiak hátráljanak meg az ő hadiszerencséje és hősiessége előtt. (4) Ezért lehetővé teszi, hogy a foglyok kiváltassák magukat; a lovasok váltságdíja 500, a gyalogosoké 300, a rabszolgáké 100 guadrigatus fejenként. (5) Noha alaposan felemelte a lovasok váltságdíját ahhoz képest, amit megadásuk idején kialkudtak, a foglyok bármilyen feltételek mellett örömmel elfogadták a megállapodást. (6) Hannibal úgy döntött, hogy szavazással válasszanak maguk közül tíz küldöttet, akik Rómában a senazus elé járulnak, és hűségük biztosítékául mindössze esküt kellett tenniük, hogy visszatérnek. (7) Velük 122
