Oldal 108 [108]
OCR
mintsem ostoba polgártársaid dicsérjenek. Ha mindenbe belevágsz, Hannibal megvet majd, ha nem lépsz elhamarkodottan, tartani fog tőled. (21) Nem arra biztatlak, hogy ne csinálj semmit, hanem hogy ha cselekszel, a józan ész és ne a vakszerencse vezéreljen. Mindig légy ura önmagadnak és mindennek, amid van; légy mindig fegyverben és készenlétben; ne mulaszd el a kedvező alkalmat, ne juttasd jó lehetőséghez az ellenséget. (22) Aki nem siet, az mindent világosan lát, de aki kapkod, nem lát az orráig sem." 40. (1) A consul nem valami bizakodó hangnemben válaszolt. Elismerte, hogy ez mind igaz, viszont végrehajtani már nem olyan egyszerű. (2) Ha Fabius mint dictator nem bírt lovassági főparancsnokával, akkor egy consul milyen tekintélylyel és hatékonysággal léphet fel hőzöngő és meggondolatlan tiszttársával szemben? (3) El6z6 consulsaga idején őt is megcsapta a népítélet tüze, alig tudott belőle kimenekülni. Szeretné, ha minden jól sikerülne, de ha valami nem úgy alakul, inkább zúduljanak rá az ellenség dárdái, mint a felbőszült polgárok elítélő szavazatai. . (4) Paullus állítólag közvetlenül a beszélgetés után útra kelt. Öt a legtekintélyesebb senatorok kisérték ki, a plebejus consult pedig saját hívei a köznépből, jóval látványosabb tömegben, bár méltóság egy sem volt köztük. (5) Amint megérkeztek a táborba, és egyesítették a régi és az új sereget, két tábort építettek; ezek közül a kisebbik, az újabb volt közelebb Hannibalhoz, és a régiben állomásozott a csapatok többsége, a sereg főereje. (6) Az előző évi consulok közül Marcus Atiliust, aki korára hivatkozva elbocsátását kérte, visszaküldték Rómába, Geminus Serviliust pedig a kisebbik tábor — egy római légió és 2000 szövetséges gyalogos és lovas — élére állították. (7) Hannibal, noha látta, hogy az ellenséges csapatok létszáma a másfélszeresére nőtt, mégis rendkívül örült a consulok érkezésének. (8) Nemcsak hogy teljesen felélte napról napra rablással összeszedett élelmét, de már nem is volt honnan rabolnia, hiszen mióta a szántóföldek veszélyeztetett területnek számítottak, a lakosok mindenhonnan behordták a gabonát az erődített városokba. (9) Mint később kiderült, alig tíz napra elegendő gabonája volt, a hispánok pedig az élelemhiány miatt már készen álltak, hogy átpártoljanak — a rómaiaknak csak ki kellett volna várniuk. 41. (1) A consul meggondolatlan és hamari természetének a szerencse még tápot is adott. A katonák ugyanis minden előkészület vagy vezéri utasítás nélkül, inkább csak úgy saját felbuzdulásból rajtaütöttek az ellenséges fosztogatókon, és az így 107
