Seite 103 [103]
OCR
gyűlés megtartására, ezért erőszakolták ki, hogy az augurok nyilvánítsák érvénytelennek a dictator kinevezését. (11) Megkapták hát az inzerregnumot. Az egyik consuli tisztség azonban mindenképpen a római köznépet illeti; ezzel a nép szabadon fog rendelkezni, és annak adja majd, aki gyorsan akar győzni, nem pedig sokáig hadvezérkedni. 35. (1) Az efféle szénoklatokkal ügy felizgatték a koznépet, hogy — noha három patrícius is pályázott: Publius Cornelius Merenda, Lucius Manlius Vulso és Marcus Aemilius Lepidus, (2) és két, immár előkelőnek számító családból származó plebejus: Gaius Atilius Serranus és Quintus Aelius Paetus, az egyik pontifex, a masik augur — csak az egyik consult välasztottäk meg Gaius Terentius személyében, hogy tiszttársa megválasztásánál teljesen az ő befolyása érvényesüljön a gyűlésen. (3) Ekkor a nemesség, belátva, hogy Terentius vetélytársaiban nem volt elég erő, nagy nehezen rábírta Lucius Aemilius Paullust kényszerítette, hogy pályázzon. Aemilius azelőtt Marcus Liviusszal együtt volt consul, és amikor tiszttársát perbe fogták, kis híján ő is megégette magát,! ezért aztán nem szívelhette a köznépet. (4) A következő választási napon, miután Varro valamennyi ellenfele visszalépett az ő javára, őt választották meg a consu/ mellé, nem annyira tiszttársául, mint inkább méltó ellenfeléül? [216]. (5) Ezután tartották meg a praetorvälasztäst, ahol Marcus Pomponius Mathót? és Publius Furius Philust választották meg. Sorshúzással Philusra bízták a városbeliek, Pomponiusra a római polgárok és idegenek között felmerülő jogviták intézését. (6) Rajtuk kívül még két braezort választottak, Szicíliába Marcus Claudius Marcellust, Galliába pedig Lucius Postumius Albinust. (7) Mindegyiküket távollétében választották mep, és Terentiust, a consult kivéve mind többedszerre viselték a most rájuk ruházott tisztséget, miközben számos kiváló és tettre kész ember nem jutott tisztséghez — a jelenlegi helyzetben ugyanis nem tűnt ajánlatosnak, hogy bárkire is olyan tisztséget bízzanak, amelybe most kellene beletanulnia. ! Aemilius 219-ben volt consu/ Livius Salinatorral együtt, akit az illírek fölött aratott győzelme után sikkasztásért elítéltek. 2 A Terentius Varro és Aemilius Paullus közti éles szembenállás liviusi ábrázolása erősen tendenciózusnak tűnik. Valószínű, hogy a két consu/ valójában egy oldalon állt, és mindketten a Hanniballal szembeni offenzív hadviselést pártolták, összhangban a senatus többsége által képviselt nézettel: Polübiosz beszámolójából (III. 107-108) ugyanis egyértelműen az derül ki, hogy a cannaei csatát nem Varro, hanem a senatus döntéséből vívták meg, és ebben sokat vártak a komoly hadvezéri múlttal rendelkező Paullustól is. 3 Nem azonos a XXII. 7. 8-ban emlitett M. Pomponius praezorral. 102
