Page 97 [97]
OCR
(9) A rómaiak már első látásra lebecsülték a csekély számú ellenséget, és mindenki versengett azért, hogy ő űzhesse el őket és foglalhassa el a dombot. A legelvakultabbak és legyvakmerőbbek közé állva maga a vezér szólította őket fegyverbe, miközben üres fenyegetéseket zúdított az ellenségre. (10) Először a könnyűfegyverzetűeket indította ellenük, majd zárt alakzatban a lovasságot is; végül látva, hogy az ellenség is kap erősítést, felsorakozott légióival avatkozott be. (11) Hannibal, ahogy mind hevesebbé vált az ütközet, újabb és újabb lovas és gyalogos csapatokat küldött szorongatott emberei segítségére, így végül szabályos csatarendet alakított ki. Most már mindkét részről teljes erővel vetették magukat a küzdelembe. (12) Amikor az elöl haladó, az elfoglalt dombot alulról rohamozó könnyűfegyverzetűeket visszaverték és lelökdösték a dombról, ezek futás közben megfertőzték rémületükkel az utánuk haladó lovasságot is, és visszamenekültek a légiók hadijelvényeihez. (13) Az általános felfordulásban csupán a gyalogos csatasor állta a sarat rendületlenül, és szemmel láthatólag annyira fellelkesítette őket a néhány nappal azelőtt kivívott siker, hogy egy rendes, szabályszerű ütközetben mindenképpen az ellenség fölé kerekedtek volna. (14) De a rejtekhelyükről hirtelen előrontó ellenséges csapatok két oldalról és hátulról rájuk támadva annyira megzavarták és megrémítették mindnyájukat, hogy minden harci kedvük elszállt, de még a menekülésre sem maradt reményük. 29. (1) Amikor Fabius meghallotta a rémült katonák első segélykiáltásait, majd messziről meglátta, hogy csatasoruk felbomlott, így szólt: , Így van ez: a szerencse lesújtott a meggondolatlanra, egy pillanattal sem hamarabb, mint tartottam tőle. (2) Fabiusszal egyenlő hatalmat kapott, de most láthatja, hogy Hannibal katonai rátermettség és szerencse terén egyaránt fölé kerekedett. A szidásnak és a neheztelésnek azonban nem most van itt az ideje. Most előre a hadijelvényekkel, ki a sáncok mögül! Csikarjuk ki az ellenségtől a győzelmet, polgártársainkból pedig a beismerést, hogy hibáztak! (3) A rómaiak közül már sokan elestek, mások a menekülés útját keresték, amikor — mintha csak az ég küldte volna — megjelent Fabius felmentő serege. (4) Még mielőtt dárdahajításnyira értek vagy közelharcba bocsátkoztak volna, máris megfékezték bajtársaik fejvesztett menekülését és az ellenség túlzott magabiztosságát. (5) Akik felbomlott egységeikből szanaszét futottak, most összegyűltek és az ép csatasorban kerestek menedéket, azok pedig, akik többen egyszerre futamodtak meg, most kört alakítva, arccal az ellenség felé, lassan vonultak vissza, vagy összetömörülve megálltak. (6) A legyőzött és a friss sereg 96
