Page 95 [95]
OCR
26. (1) Ez az ifú, amikor apja ráhagyta alantas foglalkozásával megszerzett vagyonát, szabad emberhez méltóbb életre vágyott: kedve kerekedett a közéleti szerepléshez. (2) Hitvány emberek és ügyek nagyhangú szószólójává vált, derék polgárok vagyonát és jó hírét vette célba, és így sikerült előbb ismertté válnia a nép előtt, majd állami tisztségekhez jutnia. (3) Már maga mögött tudhatta a quaestori, a két — plebejus és curulis — aedilisi tisztséget, végül a praetorsägot; most pedig már a consuli méltóságra vetett szemet. (4) Igen ügyesen lovagolta meg a dictatorral szembeni elégedetlenséget, és egymaga aratta le a népszerűséget a néphatározat támogatásáért. (5) Ezt a törvényjavaslatot Rómában és a hadseregben mindenki, barát és ellenség egyaránt a dicíazor megbélyegzésének tekintette — kivéve őt magát. (6) Éppoly szilárd lélekkel viselte el az ellene felbolydult nép igazságtalan döntését, mint az ellenségei által a tömeg előtt rászórt vádakat. (7) Még útközben megkapta a senatus levelét a hatalom megosztásáról, de rendíthetetlenül bízva abban, hogy a hadvezéri tehetséget nem lehet megosztani a hatalommal együtt, úgy tért vissza a hadsereghez, hogy elszántságát nem tudta megingatni sem az ellenség, sem polgártársai. 27. (1) Minucius azonban, akit eddig is szinte elviselhetetlen gőggel töltött el hadiszerencséje és a tömeg rajongása, (2) most már önhitt és arcátlan módon azzal kérkedett, hogy nemcsak Hannibalt győzte le, de legalább annyira Ouintus Fabiust is. (3) A hires Fabiust — mondogatta -, a páratlan hadvezért, akit szorongatott helyzetükben Hannibal egyetlen méltó ellenfeleként választottak meg, most a nép parancsára egyenlőnek minősítették ővele, a nagyobbat a kisebbel, a dictatort a lovassági főparancsnokkal. Ilyesmiről még az évkönyvek sem tudnak! És ez megtörténhetett abban az államban, ahol a lovassági főparancsnokok remegni és borzadni szoktak a dictator vesszőnyalábjaitól és bárdjaitól." Ilyen ragyogó fényben tündököl az ő szerencséje és hősiessége! (4) Így hát, ha a dictator makacsul kitart az istenek és az emberek által elítélt halogatás és tétlenség mellett, ő a saját szerencséjére bízza magát. (5) Ezért az első napon, amikor találkozott Ouintus Fabiusszal, kijelentette: mindenekelőtt azt kell tisztázniuk, hogyan fogják gyakorolni az egyenlő főve1 Célzäs L. Papirius Cursor dictator és Q. Fabius Maximus Rullianus lovassägi f6parancsnok Kr. e. 322-ben lejátszódott és majdnem Fabius elítéltetésével végződött viszályára (VIII. 30-35.). 94
