Seite 90 [90]
OCR
kikötőjébe. (3) Scipio itt kihajózta katonáit, majd útnak indult, egyesült fivére seregével, és ettől kezdve egyetértésben, közös terv alapján viselték a háborút. (4) Minthogy a karthágóiakat lekötötte a keltibérekkel való csatározás, a rómaiak habozás nélkül átkeltek a Hiberuson, és anélkül, hogy ellenséggel találkoztak volna, Saguntumig nyomultak előre. Úgy hírlett ugyanis, hogy Hannibal itt, a fellegvárban egy kis létszámú őrséggel őrizteti az egész Hispániából összeszedett túszokat. (5) Hispánia összes népe hajlott a rómaiakkal való szövetségre, csak ez az egy zálog tartotta vissza őket, mert elpártolásukért gyermekeik vérével lakoltak volna. (6) Ettől a köteléktől egyetlen ember szabadította meg Hispániát inkább ravasz, mint becsületes tervével. Ez az ember pedig egy előkelő saguntumi hispán volt, név szerint Abelux, eddig a punok hű alattvalója. Most azonban - amilyen ingatag erkölcsűek általában a barbárok — a hadiszerencsével hűsége is megváltozott. (7) Úgy vélte azonban, hogy ha nem szolgáltat ki valamilyen nagy jelentőségű dolgot az ellenségnek, akkor ő is csak egy újabb hitvány és alávaló szökevény lesz a szemükben. Azon töprengett hát, hogyan tehetné a lehető legnagyobb szolgálatot új szövetségeseinek. (8) Végiggondolva tehát minden lehetőséget, amit kezébe adhatott a szerencse, elsősorban a túszok átadása foglalkoztatta, mert úgy gondolta, ez az a lépés, amellyel a legbiztosabban megszerezheti a rómaiak számára Hispánia vezetőinek barátságát. (9) De mivel jól tudta, hogy a foglyok őrei semmire sem lesznek hajlandóak parancsnokuk, Bostar utasítása nélkül, magát Bostart környékezte meg. (10) Bostar a városon kívül, közvetlenül a tengerparton táborozott, hogy abból az irányból elzárja a rómaiak elől az utat. Itt vonta őt félre Abelux, és felvilágosította a helyzetről, mintha az semmit nem tudna: (11) A félelem mostanáig kordában tartotta a hispánokat, mert a rómaiak messze voltak. Most azonban már a Hiberuson innen áll a rómaiak tábora, mentsváraként és menedékhelyeként mindazoknak, akik változást akarnak. Így hát azokat, akiket nem köt a félelem, valami jótéteménnyel vagy szívességgel kellene megnyerni. (12) Bostar csodálkozó kérdésére, hogy mi lehetne ez a váratlan, nagy ajándék, így válaszolt: , Küldd vissza városukba a túszokat! (13) Ezért hálásak lesznek személyesen a szülők, akiknek a legnagyobb a tekintélye népük körében, és hálás lesz az egész nép is. (14) Mindenki szeretné, ha bíznának benne, és aki bebizonyítja, hogy bízik a másikban, ezzel többnyire biztosítja magának a másik bizalmát. Magamra vállalom, hogy a túszokat visszajuttatom a hazájukba, hogy ezzel a cselekedettel is elősegítsem tervem sikerét, és ezt az eleve hálás szolgálatot, amennyire csak tőlem telik, még hálásabbá tegyem." (15) Miután meggyőzte a pun átlagnál jóval kevésbé ravasz parancsnokot, éjjel titokban kiment az ellenséges előőrsökhöz. Itt találkozott a hispán segédcsapatok néhány katonájával, akik Scipio elé vezették. (16) Előadta neki aján89
