Oldal 82 [82]
OCR
lakosság rémületében. (11) Mindent felperzselt a háború tűzvésze, de a szövetségeseket még ezek a borzalmak sem tudták megingatni hűségükben; minden bizonnyal azért, mert igazságos és mértéktartó uralom alatt álltak, és — ami a hűség egyetlen köteléke — elfogadták, hogy engedelmeskednek a kiválóbbaknak. 14. (1) Amikor azonban Hannibal letáborozott a Volturnus mellett, és Itália legszebb vidéke lett a lángok martaléka, mindenünnen égő tanyák füstje szállt az ég felé, miközben Fabius a Massicus-hegység gerincén menetelt seregével, akkor aztán ismét majdnem kitört a lázadás katonái között. (2) Néhány napja csendben voltak, mert a sereg a szokottnál gyorsabban menetelt, így meg voltak győződve, hogy azért sietnek, hogy Campaniát megvédjék a fosztogatástól. (3) De amikor elérték a Massicus-hegység legszélső nyúlványát, és meglátták, hogyan gyújtogatja az ellenség a Falernus-föld és a sinuessai telepesek házait, a csata azonban szóba sem került, Minucius így fakadt ki: (4) , Azért jöttünk ide, hogy szemet gyönyörködtető látványosság gyanánt nézzük végig szövetségeseink legyilkolását, házaik felégetését? Nem szégyelljük magunkat, ha senki más, legalább itt lakó polgártársaink miatt, akiket atyáink küldtek Sinuessába telepesnek, (5) hogy az ellenséges samnisoktól megvédjék ezt a vidéket, amelyet most nem is a szomszédos samnis borít lángba, hanem a messziről jött pun, aki a világ túlsó végéről egészen idáig hatolhatott, hála a mi halogatásunknak é és tétlenségiinknek? (6) 6) O, jaj, hat ennyire elfajzottunk dseinktől? Ők annak idején még azt is birodalmuk szégyenének tartották, ha pun hajók közeledhettek ehhez a parthoz — most pedig a szemünk láttára özönli el az ellenség, a numidák és mórok. (7) És mi, akik nemrég úgy felháborodtunk Saguntum ostromán, hogy nemcsak az embereket, de szerződéseinket és az isteneket is tanúul hívtuk, most kellemes kikapcsolódásként nézzük, ahogy Hannibal felhag egy rémai colonia falaira! (8) Szemünkbe és arcunkba csap a felperzselt tanyák és földek füstje, fülünkbe zúg szövetségeseink siralma, akik gyakrabban kiáltanak segítségért hozzánk, mint az istenekhez, mi pedig napsütötte magaslatokon, úttalan ösvényeken, felhőkbe és fák közé rejtőzve vezetgetjük seregünket, mint valami birkanyäjat. (9) Ha Marcus Furius is hegyen-bercen csatangolva akarta volna visszavenni a galloktöl a Värost, ahogy ez az üj Camillus, szorongatott helyzetünkben megválasztott páratlan diczazorunk akarja Itäliát visszafoglalni Hannibaltól, Róma még ma is a gallok kezében volna — (10) és bizony attól tartok, hogy ha mi így halogatjuk az ütközetet, őseink csak Hannibalnak és a punoknak mentették meg Városunkat számtalanszor. (11) Csakhogy Camillus férfi volt és igazi római: amikor Veiiben megkapta a hírt, hogy a római nép parancsára, az atyák jóváhagyásával dicíazorrá választották, 81
