Oldal 80 [80]
OCR
12. (1) A dictator atvette Fulvius Flaccus /egatustol a consul seregét, és Sabinumon keresztül Tiburba vonult, ahol az újonnan besorozott katonáknak a kitűzött napon gyülekezniük kellett. (2) Innen Praenestébe ment, majd keresztutakon kiért a Via Latinára, ahonnan az útvonalak gondos felderítése után az ellenség felé nyomult, azzal a szilárd elhatározással, hogy sehol nem bízza magát a szerencsére, csak amennyire kénytelen lesz. (3) Hannibal mindjart aznap, amikor a dictator tábort ütött Arpi közelében, az ellenség seregétől látótávolságra, felsorakoztatta csapatait, és felkínálta az ütközetet. (4) Amikor azonban látta, hogy a rómaiaknál teljes a nyugalom, és táborukban a legkisebb mozgolódás sem észlelhető, gúnyolódva tért vissza táborába: lám, a rómaiakban megtört végre a Mars tüzelte harci kedv, a háborúnak vége, nyíltan neki engedték át a hősiesség és a dicsőség pálmáját. (5) Titkon azonban nyugtalanítani kezdte a gondolat, hogy ezentúl nem holmi Flaminiusvagy Sempronius-féle hadvezérrel lesz dolga: a rómaiak végre okultak vereségeikből, és olyan hadvezért kerestek maguknak, aki Hannibal méltó ellenfelének ígérkezik. (6) A dictator bölcs megfontoltságától már kezdettől fogva tartott, de állhatatosságát még nem tapasztalta meg. Ezért igyekezett őt nyugtalanítani és ingerelni azzal, hogy gyakran változtatta táborhelyét, és szeme láttára pusztította a szövetségesek földjeit; (7) egyszer gyors meneteléssel igyekezett eltűnni a szeme elől, máskor meg váratlanul lesbe állt egy útkanyarulatnál, hátha rajtaüthet a síkságra leereszkedő római seregen. (8) Fabius azonban a magaslatokon menetelt, csekély távolságot tartva az ellenségtől, úgy, hogy ne tévessze szem elől, de ütközetbe se keveredjen vele. Katonáít bent tartotta a táborban, amennyire az ellátás gondja engedte. Takarmányért vagy fáért csak nagyobb, összetartó csoportokban mehettek. (9) A lovasokból és könnyűfegyverzetűekből álló előőrsöt jól felszerelte és minden váratlan rajtaütésre kellőképpen felkészítette, így saját katonáinak biztos védelmet nyújtott, a szétszéledve zsákmányoló ellenségre azonban komoly veszélyt jelentett. (10) A vezér nem tette kockára egyetlen nagy csatában serege sorsát, viszont a biztos helyzetből vállalt jelentéktelenebb összecsapások a közeli visszavonulás lehetőségével együtt apró sikereikkel lassacskán megnövelték a korábbi vereségek miatt rettegő katonák bizalmát saját derekasságukban és hadiszerencséjükben. (11) Józanságát azonban talán még Hannibal sem gyűlölte annyira, mint a lovassági főparancsnok, aki csak azért nem döntötte azonnal végveszélybe az államot, mert kisebb hatalommal rendelkezett. (12) Harcias volt, elhatározásaiban hirtelen, nyelvét pedig nem tudta fékezni: először néhány ember, majd később az egész sereg előtt nyíltan kezdte a diczator erényeit hozzájuk közel álló hibákként értelmezni: halogató helyett restnek, óvatos helyett gyávának nevez79
