Oldal 75 [75]
OCR
szabadon elvonulhatnak. (12) Ezt az ígéretet Hannibal igazi pun hűséggel tartotta meg: egytől egyig bilincsbe verette őket. 7. (1) Így zajlott le a híres trasumennusi csata, amelyet a római nép kevés veresége között tartanak számon. (2) 15 000 római esett el a harcban, és Etruria-szerte 10 000-en menekültek különböző útvonalakon a Város felé. (3) Az ellenség a csatában 2500 embert vesztett, de később a sebesültek közül is sokan meghaltak. Más történetírók ennek többszörösére teszik a két fél veszteségeit; (4) én magam azonban - amellett hogy nem szeretek alaptalanul felnagyított adatokat feltüntetni, bár a történetírók rendszerint hajlamosak erre — Fabiust követtem mint a legmegbízhatóbb szerzőt, aki e háború idején élt. (5) Hannibal váltságdíj nélkül szabadon engedett minden latin foglyot, de a rómaiakat megbilincseltette. Kiadta a parancsot, hogy az ellenséges hullákat rakják halmokba, saját katonáinak holttestét pedig válogassák ki belőle, és temessék el. Flaminius holttestét is nagy gonddal kerestette, hogy eltemettesse, de nem találták meg. (6) Rómában a vereség első hírére a nép nagy rémület és zűrzavar közepette a Forumra csődült. (7) A matrónák az utcákon bolyongva minden szembejövőt arról faggattak, miféle új vereségről szólnak a hírek, és mi lett a hadsereggel. Majd amikor a hatalmas gyűléssé duzzadt tömeg a Comitiumra és a Curia elé vonult, és a főtisztségviselőket követelte, (8) végre nem sokkal napnyugta előtt Marcus Pomponius éraezor közölte velük: , Nagy csatát vesztettünk el." Noha tőle semmi pontosabbat nem tudtak meg, különböző rémhírekkel tömték egymás fejét, és azzal tértek haza, hogy a consul a sereg nagy részével együtt elpusztult, (9) csak néhányan maradtak életben, akik vagy Etruriában szóródtak szét menekülés közben, vagy az ellenség fogságába estek. (10) Ahányféle csapás sújtotta a vert hadat, annyiféle gond marcangolta azoknak a szívét, akiknek hozzátartozói Gaius Flaminius seregében szolgáltak, mert semmit sem hallottak szeretteik sorsáról, és egyikük sem tudhatta biztosan, reménykedjen-e vagy rettegjen. (11) Másnap és még napokon át majdnem több nő, mint férfi ácsorgott kinn a kapuknál. Mind valamelyik hozzátartozóját vagy a róluk szóló híreket várta; körülfogtak, kérdésekkel ostromoltak minden érkezőt, aki — különösen, ha ismerős volt — nem szabadulhatott, amíg sorban mindenről ki nem kérdezték. (12) Aztán különböző arckifejezéssel váltak el a hírhozótól, aszerint hogy biztató vagy szomorú híreket hallottak-e, és hazafelé menet a szerencsét kívánók vagy a vigasztalók sokasága vette őket körül. Különösen a nőkön látszott erősen az 74
