Oldal 72 [72]
OCR
(11) E gúnyos szemrehányás után megparancsolta, hogy gyorsan húzzák ki a földből a hadijelvényeket, mert indulnak, és lóra pattant. Lova azonban hirtelen összerogyott, és a feje fölött levetette magáról a consult. (12) A körülállók még mind az elrettentő, baljós előjel hatása alatt álltak, amikor jelentették, hogy az egyik hadijelvényt hordozója sehogy sem bírja kihúzni a földből. (13) Erre a consul így fordult a hírhozóhoz: , Véletlenül nincs nálad egy level a senatust6l, amelyben megtiltják, hogy harcoljak" Takarodj és mondd meg nekik, hogy ássák ki azt a jelvényt, ha már úgy elzsibbadt a kezük félelmükben, hogy nem képesek kihúzni! (14) Ezután elindult a menet. A vezetők, azonfelül hogy már a haditervvel sem értettek egyet, a kettős csodajel miatt is rettegtek. Az egyszerű katonák viszont örültek, hogy ilyen elszánt vezérük van, mert csak annyit láttak, hogy bízik magában, de azt már nem, hogy van-e rá oka is. 4. (1) Hannibal a Cortona városa és a Irasumennus-tó között fekvő egész vidékre rázúdította a háború minden borzalmát, hogy minél jobban felszítsa az ellenség dühét a szövetségesein esett sérelmek megbosszulására. (2) Es már el is érkeztek egy olyan helyre, amelyet mintha cselvetésre teremtettek volna: oda, ahol a Trasumennus-tö a legmélyebben nyúlik be a cortonai hegyek lábához. Csak egy keskeny út vezet át közöttük, mintha szántszándékkal hagytak volna egy kis területet erre a célra. A terep ezután némileg kiszélesedik, mezővé tágul, utána dombok kezdődnek. (3) Hannibal itt, a nyílt síkságon állította fel táborát, és itt maradt az afrikai és hispán csapatokkal együtt. A baleáriakat és a többi könnyűfegyverzetű egységet elküldte, hogy hátulról kerüljék meg a hegyeket, a lovasokat pedig közvetlenül a szoros bejáratához állította, ahol a dombok mögött jól elrejtőzhettek, hogy ha majd a rómaiak behatolnak a szorosba, hátul a lovasság zárja el útjukat, és így seregük teljesen be legyen szorítva a hegyek és a tó közé. (4) Flaminius, aki előző nap, alkonyatkor érkezett a tóhoz, másnap, alighogy felderengett a hajnal, felderítés nélkül átkelt a szoroson, és amikor serege a szélesebb mezőre érve kezdett felfejlődni, csak a szemben táborozó ellenséget látta meg, de nem vette észre a háta mögött és a feje fölött lesben álló csapatokat. (5) Hannibal, amikor látta, hogy terve bevált, és az ellenség beszorult a hegyek, a tó és az ő csapatai közé, jelt adott, hogy mind egyszerre támadjanak. (6) Le is zúdultak, mindenki a számára legrövidebb úton. Támadásuk a rómaiakat annál váratlanabbul érte, mert a tóból felszálló köd sűrűbben ülte meg a síkságot, mint a hegyeket; az ellenséges csapatok jól láthatták egymást a magaslatokon, és így még könnyebb volt összehangolniuk a támadást. (7) A rómaiak, mielőtt egyáltalán láttak volna valamit, a körös-körül felharsanó csatakiáltásból vették észre, hogy körülzárták őket, sőt szemből és oldalról már meg is kezdték 71
